A Maldív-szigetek, azon belül is a RIU Atoll resort számunkra már olyan, mintha a második otthonunk lenne. Éppen ezért ismét nagyon türelmetlenül vártuk, hogy útnak indulhassunk, és idén is itt ünnepelhessük a házássági évfordulónkat és a Valentin napot.

A megszokott módon Bécsből indultunk, és Etihaddal repültünk. Abu Dhabiban az éjszaka kellős közepén volt kb 4-4,5 órányi várakozási időnk, és most hatalmas szerencsénk volt, mert sikerült ilyen szuper alvóhelyet találni magunknak éppen annál a kapunál, ahonnan a gépünk indult:

Hiába sikerült aludni néhány órát, így is úgy érkeztünk meg, mint akit agyonvertek, de amikor megcsapott minket a maldív-szigeteki meleg, párás levegő, máris felébredtünk egy kissé. Akkor pedig már egészen fel voltunk vllanyozva, amikor megtudtuk, hogy a tervezettnél egy órával kevesebbet kell csak várni a "botmixerre", amivel tovább repülünk Kudahuvadhoo-ra. A várakozási idő alatt, a megszokott módon, ismét kaptunk egy finom reggelit a RIU jóvoltából:

A szigetre való megérkezés után gyorsan megkaptuk a jól megszokott szobánkat, kicsomagoltunk, megebédeltünk, aztán akárhogy is nem szerettük volna, úgy bealudtunk a napozóágyon, mint akit fejbevertek :D Hiába na, nem bírjuk mi már ezeket a 25 órás utazásokat úgy, mint régen. Mikor kicsit összébb szedtük magunkat, körülnéztünk, illetve elmentünk a búvárbázisra, befizetni a merülésekre. Közben sok ismerőssel találkoztunk a személyzet tagjai közül, és mindannyian őszinte, kitörő örömmel fogadtak bennünket, egészen meg is voltunk hatódva.

Első éjszaka tökéletesen kipihentük magunkat, és sikeresen át is álltunk az ottani időzónára, ami négy órával több, mint az itthoni. Úgyhogy innentől kezdve semmi más dolgunk nem volt, mint pihenni, feltöltődni, hódolni a kulináris élvezeteknek, búvárkodni, és gyönyörködni a környezetben. Egyik nap rögtön reggeli után elindultam, hogy körbesétáljam a szigetet és fotókat készítsek. Biyadhoo nem volt hajlandó velem jönni, azt mondta, ő ilyen melegben másfél km-t nem gyalogol :D Utólag megértettem, hogy miért mondta ezt, mert mire visszaértem a medencéhez, én is rendesen elfáradtam. De megérte, mert különben ezeket a gyönyörű képeket nem tudnám megmutatni Nektek :)

Tulajdonképpen az egész "túrát" azért tettem, hogy ezt az installációt, ami a sziget leghátsó végében van, megörökíthessem. Szerintem érdemes volt gyalogolni érte :)

 Időnként igyekeztünk interakcióba lépni kedvenc helyi madarainkkal, a vízityúkokkal, inkább kevesebb, mint több sikerrel :D Viszont most láttunk egészen kicsi, még pelyhes fiókát is, amihez eddig még nem volt szerencsénk:

 Szombat délelőttönként van pool party (már ha el nem mossa az eső, ami a második szombatunkon most meg is történt), ami nagyon jó buli. Készítenek puncsot (nagyon óvatosan kell bánni vele, hamar megárt a melegben, pedig elképesztő finom :D), vannak törölközőhajtogatók, bemutatják, hogy kell szépen feldíszíteni egy asztalt, és sütnek satai-csirkét kókusszal és kukoricával. Közben pedig végig szól a zene egy DJ jóvoltából, és az esemény végén a vízi aerobic se maradhat el :D

Valentin napon ismét igyekeztek kitenni magukért, nagyon szépen feldíszítették napközben a pool bar-t, és este a vacsoránál is volt díszítés, meg élő zene:

Tavaly februárban csodálatos, ragyogó napsütéses időnk volt, egyetlen csepp esőt se láttunk. Most nem volt ennyire kegyes hozzánk az időjárás: több napon is volt rövidebb-hosszabb eső, és két olyan napunk is volt, amikor egész nap zuhogott. Ilyenkor is meleg van, szóval nem kell a szobában kuksolni, viszont az egyetlen hely, ahol nem ázunk el, az a medencénél a bár. Így aztán a mi ízlésünknek egy kicsit nagy ilyenkor a tömeg, de azért kezelhető. Ilyen trópusi helyen egyébként még a zuhogó eső is gyönyörű:

Ilyen időjárásban különösen élvezettel fogyasztottuk a finomabbnál finomabb ételeket, amikből a legkülönlegesebbeket meg is mutatom:

Ha már a kulináris élvezeteknél tartunk: hazaindulás előtt öt vagy hat nappal hatalmas meglepetésben volt részünk. A resort igazgatója, akivel egyébként nagyon jóban vagyunk, és szintén nagy örömmel üdvözölt minket már rögton az első napon, ebéd közben odajött az asztalunkhoz, és mondta, hogy most ebéd után rögtön menjünk el a recepcióra, és ő intézi, hogy kaphassunk aranyszínű karszalagot a mostani kék helyett. Ennek az a jelentősége, hogy ez a resort két részből áll, az Atollból, ahol mi voltunk, és ami négycsillagos, illetve az ötcsillagos Palace-ből, ahová az Atoll vendégei be se léphetnek. A Palace vendégei természetesen átjöhetnek az Atollra és igénybe vehetnek mindent. Amit egyébként sokan meg is tesznek, mert az összes animáció, buli, rendezvény mind az Atollon van, és a búvárbázis is itt található. 

Nekünk se kellett több, ebéd után már mentünk is átvenni az új karszalagunkat, és azonnal el is indultunk felfedezni a "túloldalt" :) Kétségkívül még az Atollnál is sokkal szebb, és hát az ételek.... Pl. a fenti képeken látható Benedict tojást és bélszínt is a Palace-ban kaptuk, és nem győztünk betelni vele. Az italokról már nem is beszélve, mert itt minden koktélt igazi márkás italokból készítenek, az Atollon pedig az olcsóbb hasonmásaikból. Innentől fogva, hogy megkaptuk az új karszalagot, minden étkezésre átmentünk a Palace-ba. Az Atollon a bárban mindenki nagyon kétségbe volt esve, mikor meglátták az új karszalagunkat, hogy ott fogjuk hagyni őket és nem megyünk többet hozzájuk, de megnyugtattuk őket, hogy napközben mindig itt leszünk, és náluk fogunk koktélozni. Így is tettünk, mert napközben az Atollon sokkal jobban éreztük magunkat.

Meg is mutatom Nektek gyorsan, hogy a Palace is mennyire csodálatos:

Étkezéseknél nagyon jól esett átjönni ide, és "lazítani" egy kicsit. Zene itt is szól, de az egész sokkal csendesebb, nyugalmasabb, aminek szintén megvan a szépsége. Úgyhogy nagyon-nagyon hálásak vagyunk Mr. Pedro-nak, hogy lehetővé tette, hogy ide is átjöhessünk. Egészen bearanyozta az utolsó pár napunkat (na nem mintha az előttevalók rosszak lettek volna :D).

Ismét a beszámolóm végére hagytam a búvárkodást. Most összesen öt alkalommal merültünk, különböző kísérőkkel. Nagy bánatunkra René, az első búvároktatónk, akivel tavaly itt kezdtük a búvártanfolyamot, már máshol dolgozik, így nem volt lehetőségünk vele merülni. Azért így is jókat úsztunk, egy alkalmat leszámítva, amikor nagy áramlás volt, és alul is voltunk súlyozva.  Ez nem volt valami nagy élmény, és el is fáradtunk rendesen, de tapasztalatnak nagyszerű volt, hogy ilyen is előfordulhat. És akkor mutatom is a képeket :)

Elképesztő gyorsan eltelt ez a tizenöt nap, és nagyon szívesen maradtunk volna még tizenötöt :) Nehéz szívvel hagytuk ott ezt a csodahelyet, és a sok nagyszerű embert, akit megismertünk ott, akiknek nagyon nagy szerepük volt abban, hogy ilyen fantasztikusan érezzük magunkat. Már akkor hiányoztak, amikor a botmixerrel repültünk vissza Maléba, és ezzel a látvánnyal búcsúzott tőlünk a Maldív-szigetek:

De ne legyünk telhetetlenek, mert már két hónapnál is kevesebb van hátra a következő utazásig, ami teljes egészében a búvárkodásról fog szólni a Vörös tengerben.