Bizonyára mindenki könnyen ki tudja találni, hogy hol is ünnepeltük februárban a házassági évfordulónkat és a Valentin napot. Igen, a Maldívon, ám nem Eriyadu-n, ahogy azt egy korábbi bejegyzésben előrevetítettem, hanem egy még annal is sokkal szuperebb helyen, a Riu Atoll-on.

Már ott kezdődött a dolog különlegessége, hogy mivel ez a sziget elég messze van Malétól, így ide nem lehet gyorshajóval jönni, hanem repülni kell, egy belföldi járattal. Erre a gépre várnunk kellett kb. két órát, de addig is, a RIU költségére kaptunk egy szuperfinom reggelit, ami a már eddig is elég hosszúra nyúlt utazás után nagyon jól esett.

 

A Manta Air kis aranyos ATR72-es gépével repültünk tovább, hozzáteszem, nagyon kellemesen. A botmixer, ahogy Biyadhoo elnevezte, így néz ki:

 

Egy Kudahuvadhoo nevű, egyébként viszonylag nagy, lakott szigetre érkeztünk, és innen utaztunk még tovább kb 15 percet hajóval a szigetünkre. Kudahuvadhoo egyébként világváros :D A Maldív-szigeteken nem sok helyen látni autóbuszt és aszfaltozott utakat, itt viszont volt szerencsénk mindkettővel találkozni. A busz eléggé ütött-kopott volt, de arra tökéletesen megfelelt, hogy kb. 5 perc alatt elvigyen minket a repülőtérről a kikötőbe.

 

Megérkezés után gyorsan megkaptuk a szobánkat (még úgy is, hogy kértünk szobacserét, mert valahova a sziget legvégére, az isten háta mögé raktak bennünket először, ahonnan rengeteget kellett volna gyalogolni az étteremhez, bárokhoz, medencéhez, és ezt az ottani meleg, párás levegőben nem igazán szerettük volna). Annak érdekében, hogy ne aludjunk el azonnal, gyorsan átöltöztünk, és még ebéd előtt körülnéztünk. Ismét csodás növényzettel találkoztunk, mindenhol épp csak annyira irtották ki a növényeket, amennyire feltétlenül szükséges volt a házak és az infrastruktúra kialakításához.

 

Még az éttermet is körülvették a növények, elképesztő szép volt.

 

Esténként vacsora előtt itt ücsörögtünk, ez egy 0-24-es bár, ahol isteni koktélokat kaptunk.

 

A szobánk egyébként közvetlen a vízparton volt, ilyen kiáltással az erkélyünkről.

 

A napjainkat alapvetően a vízparton töltöttük, felváltva fürödtünk hol az óceánban (ami meleg, kristálytiszta, és sekély volt), hol a medencében, ahol a pool bar-ban szintén szuperfinom koktélokat és üdítőket kaptunk.

 

Esténként az étterem mellett többször is volt program, ilyenkor ott is készítettek koktélokat és volt egy énekes, aki gitárral kísérte saját magát. 

 

Valentin napon pedig iszonyatosan kitettek magukért. Minden IS fel volt díszítve, és aznap este is énekelt a fenti képen látható fiatalember, nem is akárhogy. Felállítottak két díszítést is, ahol fényképezkedhettek a párok, természetesen nem hagytuk ki mi sem :)

 

A végére hagytam a címben említett tanulást, mert arról fényképes "bizonyítékok" nincsenek :) Egyik nap a medencénél megjelent néhány búvároktató búvárfelszerelésekkel, és aki akarta, ingyenesen kipróbálhatta, hogy milyen palackkal lemerülni a másfél méteres medence aljára és ott úszkálni pár percig. Mivel már évek óta a bakancslistánkon van, hogy meg kéne tanulni búvárkodni, így kaptunk az alkalmon, és kipróbáltuk. Meg is tetszett nagyon, így beiratkoztunk a tanfolyamra is, ahol az open water diver képzés első felét el is végeztük, és igazolást is kaptunk róla. Két alkalommal tanultunk a medencében, és háromszor merültünk az óceánban is. Hatalmas élmény volt, függetlenül attól, hogy eléggé oda kell figyelni, mit csinál az ember, illetve mivel az én fülem elég érzékeny a nyomásváltozásra, így nekem nehezebben ment, hogy 4-5 méternél lejjebb merüljek, viszont ezekben a mélyebb vizekben sokkal szebb az élővilág, mint a sekély vízben, ahol a koralloknak már túlságosan meleg van. Sajnos mivel az óceánban is oktatáson vettünk részt, így nem vihettünk magunkkal GoPro-t, szóval nincsenek felvételeink. Idehaza viszont most folytatjuk a tanfolyamot, éppen tegnap tettük le az elméleti vizsgát, és holnap megyünk medencés oktatásra. Ha minden jól megy, májusban vagy júniusban levizsgázhatunk a Dorogi-tóban, és utána már bárhol búvárkodhatunk, akár 18 méteres mélységig.

Régi szenvedélyünket, a síelést már elhagytuk egy ideje, mivel mindig februárban utazunk, így nem kockáztatunk egy esetleges sérülést. Cserébe viszont most itt a búvárkodás, amit a nyaralásainkkal remekül össze lehet kötni.

Gondolom, sejtitek, hogy innen se nagyon akaródzott hazajönni :D Mindenesetre azt eldöntöttük, hogy megismerkedésünk huszadik évfordulóját novemberben ugyanitt fogjuk ünnepelni - és természetesen megyünk majd búvárkodni is Renével, aki most az oktatónk volt. De addig is vár még ránk egy Ciprus májusban és szeptemberben, ahol szintén remekül szoktuk érezni magunkat.