Meséltem már Nektek többször, hogy gőzerővel készülünk a búvároktatói vizsgánkra, ami mindkettőnk hatalmas álma. Június 7-én és 8-án volt a nagy nap, és jöjjön is gyorsan a spoiler: sikerült mindkettőnknek! Az, hogy határtalanul boldogok és büszkék vagyunk magunkra és egymásra is, az nem kifejezés. Régóta szerettük volna elérni ezt, és nagyon sokat dolgoztunk érte, de minden pillanat megérte. 

De hogyan is néz ki egy PADI IDC (Instructor Development Course), vagyis búvároktatói tanfolyam? 

A tengerpartokon, resortokban található búvárközpontoknál általában egy 2-3 hetes, intenzív tanfolyamot takar az IDC, amikor az oktatójelöltek minden egyes napon a teljes napot a felkészüléssel, gyakorlással töltik, tehát ez lényegében egy amolyan bentlakásos tábor. Itt Magyarországon ez viszonylag kevéssé kivitelezhető, így a mi esetünkben egy nagyjából négy hónapos tanfolyamról volt szó. 

Első lépcsőként februárban az EFR instructor tanfolyamot kellett elvégezni, ahol elsősegélynyújtás-oktatóvá váltunk. Erről már meséltem is korábban, de röviden összefoglalom azért:

Egy kétnapos jelenléti tanfolyam volt ez, első napon az elmélettel foglalkoztunk, hogy hogyan is kell jól elsősegélynyújtást oktatni, mire kell odafigyelni, hogyan lehet izgalmassá tenni ezeket a tanórákat. A második napon pedig a gyakorlati feladatokon mentünk végig, megint csak arra koncentrálva, hogy a leendő tanulóinknak hogyan kell ezeket jól bemutatni, hogyan kell tőlük visszakérdezni, és mik azok a kulcspontok, amikre mindenképp oda kell figyelni, hogy a tanulók tökéletesen elsajátítsák. Ezután volt két hét felkészülési idő, és jött a vizsga, ami egy 60 kérdéses írásbeli tesztből, és egy gyakorlati részből állt. A gyakorlaton mindenki három feladatot kapott, amit le kellett oktatni a képzeletbeli tanítványoknak, akiket a tanulótársaink alakítottak.

Akkor azt hittük, hogy ez a tanfolyam nehéz volt, de csak azért, mert fogalmunk se volt még róla, hogy mi várt ránk a következő hónapokban :D

Márciusban kezdődött az igazi IDC, ami már ténylegesen a búvároktatói tanfolyam volt. 

Először elméleti tanóráink voltak, általában Teams-en keresztül, és mivel mindenki, az oktatóink és tanulótársaink is, munka mellett foglalkozott ezzel, így általában este kezdtünk, és éjszakába nyúlóan igyekeztünk elsajátítani a búvároktatás elméleti hátterét. A későbbiekben pedig heti két estén volt tantermi oktatás, ahol a búvárelméletet beszéltük át, próba-vizsgasorokat töltöttünk ki, kiselőadásokat tartottunk, gyakoroltuk szárazon a feladatok helyes bemutatásának módját, megtanultuk használni az oktatói kézikönyvet és hatékonyan keresni benne, és nagyon sokszor végigbeszéltük a vizsga folyamatát is, és hogy milyen buktatókra kell odafigyelni.

Hétvégeken (illetve amikor már közeledett a vizsga időpontja, és nagyon úgy éreztük, hogy rosszul állunk a felkészüléssel, akkor hétközben is) pedig vízben gyakoroltuk az oktatást, azaz hogy hogyan kell bemutatni a búvárkészségeket, milyen lehetséges problémákra kell számítani, hogyan kell reagálni azokra, szóval itt is vizsgakörülményeket szimulálva gyakoroltunk. Nekünk ez a része volt talán a nagyobb kihívás, mert ezt megelőzően szinte egyaltalán nem volt lehetőségünk gyakorolni az oktatást, míg a tanulótársaink már több éve divemasterként segédkeztek a tanfolyamokon. Néha volt "magánóra" nekünk kettőnknek is, ami nagyon sokat segített a felzárkózásban.

És amikor éppen nem a tanteremben, vagy az uszodában vagy a nyílt vízben voltunk, akkor pedig elméletet tanultunk itthon. Az elméleti vizsga annyiban a legnehezebb része az egésznek, hogy ott semmi segítség nincs: ha nem tudod, megbuksz. A legrosszabb pedig az, hogy miután megbuktál az írásbelin, a többi modult is végig kell csinálni, mert ha amúgy a többi sikerül, akkor csak írásbelizni kell újra.

A kiselőadásnál, gyakorlati feladatoknál ha úgy van, akkor a vizsgáztató tud segíteni kicsit - nyilván ha teljes hülyeséget csinálsz, akkor nem, de mindenki azt mondja, hogy ha az írásbeli megvan, onnan kezdve már tényleg nagy baklövést kell elkövetni ahhoz, hogy megbukjon valaki. Lényegében ezeknél három esetben lehet megbukni: (1) a kiselőadásban olyan pontatlanságot mondasz, ami veszélybe sodorhatja tanulót, (2) a gyakorlati vizsgán megsértesz valamilyen PADI sztenderdet, (3) a gyakorlati vizsgán nem veszel észre, vagy nem jól kezelsz egy olyan hibát, ami a tanuló sérülését okozhatja éles helyzetben.

Így teltek a heteink nagyjából 2.5-3 hónapon keresztül, és minél közelebb volt a vizsga időpontja, annál jobban izgult mindenki. A legutolsó tantermi órán, ami a vizsga előtti napon volt, egymás szavába vágva tettük fel az utolsó kérdéseinket, próbáltuk tisztázni az utolsó dolgokat, amikben bizonytalanok voltunk. Aztán egyszercsak eljött június 7-e reggel, a vizsga kezdete.

Az első nap első felét tanteremben töltöttük. Először el kellett végezni a regisztrációt, papírmunkát, és a vizsgáztató ismertette, hogy hogyan zajlik majd a két nap, mire kell számítanunk. Ezután megkaptuk a feladatainkat:
- Két kiselőadás téma (egyet kell megtartani, ha az nem sikerül, a második a javítási lehetőség)
- Két védett vízi tanítási feladat (itt is egyet kell megtartani, ha nem sikerül, a második a javító)
- Két nyílt vízi tanítási feladat (mindkettőt meg kell tartani, nincs javítási lehetőség, ha valamelyik nem sikerülne)

Miután mindenki megbarátkozott a feladataival, kezdetét vette az írásbeli, ami két részből áll:
- 5x12 kérdéses teszt a búvárelméletből: fizika, fiziológia, dekompressziós elmélet, készségek és felszerelés. Mind az 5 részben külön-külön minimum 75%-ot kell elérni a sikeres vizsgához
- 50 kérdéses teszt, amelyben az oktatói kézikönyvből kell a válaszokat kikeresgetni. Itt is minimum 75%-os teljesítmény szükséges a sikerhez.

Mindkettőre másfél óra van. Nekem személy szerint a második rész volt a nehezebb, és nagyon féltem, hogy az nem fog sikerülni, de végül meglett mind a kettő. Egyébként úgy van, hogy ha az 5x12-esen 1 részmodul nem sikerül, azt másnap reggel újra lehet írni, ha már kettő vagy több nem sikerül, az bukás. A keresgetős nem írható újra, ha nem sikerül esetleg. Az első sírva fakadás itt történt, amikor mindkettőnkkel közölte a vizsgáztató, hogy sikerült az írásbeli mindkét része :) Itt már elkezdtük kicsit optimistábban látni a világot, hiszen folyamatosan azt mondták az oktatóink, hogy csak az írásbelin menjetek át, a többi sétagalopp lesz :D Sétagalopp épp nem volt persze, de erről majd később :)

Miután mindkét feladatlapot beadtuk és a vizsgáztató kijavította és megmondta az eredményt, neki lehetett állni felkészülni a kiselőadásra. Itt egy meghatározott témáról kell beszélni maximum 10 percet, és meg van pontosan határozva, hogy hogy nézzen ki az előadás szerkezete, mikről kell mindenképp beszélni, miket kell használni hozzá (kivetített prezentáció, valamilyen búvárfelszerelés, különféle digitális segédeszközök, stb.), és a vizsgáztató ez alapján pontoz. 25 pontot lehet maximum kapni, 17 kell a sikerhez. Az oktatóink sem a teszt alatt, sem a kiselőadások alatt nem lehettek a teremben, így valószínűleg még nálunk is nagyobb izgalommal várták az eredményeket. Ők is legalább olyan boldogok voltak, mint mi, amikor megtudták, hogy minden sikerült minden jelöltnek.

Mindezeket követően átmentünk az Aquaworldbe, ahol a védett vízi feladatokat kellett bemutatni. A 9 jelölt két csoportban dolgozott (pont ahogyan a felkészülés során is két course directornál tanultunk), a mi csoportunkban 5, a másikban 4 vizsgázó volt. Aki éppen nem vizsgázott, ők játszották a tanulók szerepét. A feladat bemutatás az alábbiak szerint néz ki egyébként:
- Briefing: a feladatot előkészítő rövid kis beszéd, előre definiált struktúrában, kulcspontokkal
- A feladat bemutatása tanulók felé
- A feladat visszakérdezése a tanulóktól, a hibák javítása, visszajelzés adása tanulóknak (a vizsgáztató határozza meg, hogy melyik tanuló milyen hibát kövessen el - amit nyilván a vizsgázó nem tud előre)
 - Debriefing: a feladatot lezáró kis összefoglaló beszéd, megintcsak előre meghatározott struktúrában

Erre a feladatra 25 pontot lehet kapni, 17 kell a sikeres vizsgához. Amit fentebb is írtam: ha megsértesz egy PADI sztenderdet, vagy a tanuló megsérülhetett volna a feladat során, az automatikus bukás, még akkor is, ha amúgy a briefing, debriefing és a bemutató tökéletes volt. Na de mi lehet sztenderd sértés? Például az, ha egy feladatot a tanulónak 30 másodpercen át kell végeznie, és te hagyod neki, hogy 29-nél abbahagyja. Vagy ha 9 métert kell úsznia, de te engeded, hogy csak 8-at ússzon. Ezekre kiemelten kell figyelni, mert sajnos a legapróbb tévedés is bukást eredményezhet. És miben sérülhet meg a tanuló? Például ha engeded neki, hogy túl gyorsan fellője magát a felszínre. Vagy ha amikor nincs a légzőautomata a szájában, akkor nem fújja az apró kis buborékokat. 

Miután mindenki végzett a vizsgafealdatával, volt még 5 további búvárkészség, amit divemasteri szinten kellett bemutatni a vízben, egyszerre mindenkinek. Se briefing, se debriefing, semmi, csak a bemutatás. Amúgy ezen is meg lehet bukni, ha valaki nagyon bénán csinálja, de ha az 5-ből csak 1-et ront el, akkor azt az egyet újra csinálhatja (ahogyan amúgy nekem kellett is).

Ezt a részt is sikeresen abszolválta minden jelölt, és itt már megint sírtam, mint egy óvodás, amikor megtudtuk, hogy Stormnak is és a javítás után nekem is sikerült a védett víz :D 

Mire a védett vízi vizsgának vége lett, már igencsak este volt, így mindenki gyorsan hazament, és kezdett felkészülni a másnapi, nyílt vízi feladataira. Meg kellett írni a briefinget, debirefinget, át kellett gondolni a feladat végrehajtását. Égtek a vonalak köztünk és az oktatóink között, mindenki kétségbeesetten tette fel az utolsó kérdéseit, hogy mit hogyan kell pontosan megcsinálni, nehogy valami apróságon elcsússzunk az utolsó pillanatban.

Vasárnap reggel pedig irányt vettünk Dorogra, a Palatinus tóhoz, ahol a nyílt vízi vizsgát tartottuk. A nyílt vízi vizsga felépítése hasonló a védetthez, azzal a különbséggel, hogy itt mindkét feladatot meg kell csinálni, a kettőre együtt kell 34 pont, de bukásra okot adó hiba nem lehet egyikben sem. Illetve a legtöbb feladatnál nylít vízben oktatói bemutató nincs, itt csak a tanulóktól kell visszakérni a feladatot és kezelni kell a hibákat, problémákat. Ezen felül pedig mindenkinek be kell mutatnia a híres Rescue 7-et, ami  a vizsga napjára már kb. szitokszóvá vált, a CESA-val együtt :D :D A Rescue 7 a vízfelszínen levő, nem reagáló, nem lélegző búvár mentését jelenti, és a létező legnehezebb feladat, amit egy búvárnak be kell tudnia mutatni. Nagyon sokat gyakoroltuk uszodában, de azért mindenki igencsak félt tőle, de szerencsére probléma nélkül megcsinálta mindenki. A CESA nehézségben nagyjából ott van, mint a Rescue 7, és a kontrollált vészhelyzeti felúszást jelenti, ami szintén egy nagyon összetett feladat, és sok ponton lehet benne sztenderdet sérteni és sérülést okozni a tanulónak.

A "normál" vizsgafeladatnál volt egy "kisebb" izgalom, mert a két feladat egyikét nem sikerült igazán jól megcsinálnom, inkább azt mondhatnám, hogy igencsak rosszul ment. Én voltam az egyes számú vizsgázó,  mindig minden modulban én kezdtem, így itt is. Míg a többiek vizsgáztak, a 20 fokos vízben térdelve azon agyaltam, hogy most megbukok-e vagy sem, de megvigasztaltam magam, hogy ez egy olyan feladat volt, amiben nem volt megsérthető PADI sztenderd, a kiadott hibákat észrevettem (kettőt szokott kiadni a vizsgáztató, és mindkettőt észleltem), olyan probléma nem volt, ami a tanuló sérülését okozhatta volna, szóval maximum lepontoznak. Mivel a második feladat meg elég jól ment, meggyőztem magam, hogy valószínűleg nem lesz gond, de azért izgultam rendesen, és láttam, hogy Storm se kifejezetten optimista a sikeres vizsgámat illetően :(

Miután kijöttünk a vízból, ahol kockára fagyott szinte mindenki, megtartottuk a debriefingeket, és utána egyesével, négyszemközt beszélt mindenkivel a vizsgáztató, és közölte a végeredményt. Itt örültem neki először, hogy én voltam az első, mert így elsőként tudhattam meg, hogy valóban nem volt túl szép az első feladatom, de összességében rendben volt minden, és végzett búvároktató lettem :D Persze sírás-zokogás ismét :D Storm volt a 3-as számú vizsgázó, hát az a 2-3 perc is évezredeknek túnt, amíg ő kapta a visszajelzést, ám amikor vele is kezet fogott a vizsgáztató akkor már minden a helyére került.

Szépen sorban mindenki megkapta a visszajelzést és a végső gratulációt, mind a kilencen búvároktatók lettünk.

Ezen a képen pedig büszkén feszítünk az oklevelünkkel a kezünben, és a szép új PADI instructor-os pólónkban:

Azt hiszem, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy életünk egyik legboldogabb napja volt ez. Hatalmas álmunk vált valóra, és kinyíltak előttünk azok a lehetőségek, amikről eddig csak álmodoztunk. Elképesztően nehéz néhány hónap áll mögöttünk, de akármilyen küzdelmes és fárasztó is volt ez a tanfolyam, élveztük minden percét. Az online és a jelenéti órák is nagyon jó hangulatban teltek, nagyon sokat nevettünk közben, és szerencsére tanulótársainkkal egy nagyon jó, támogató közösséget alkottunk, ahol sosem éreztük kívülállónak magunkat.

Jancsi, Ádi, Robi, Tasi, illetve Marcsi, Réka, Gábor, ezúton is köszönünk mindent!