Azt hiszem, olyan utazásban még sosem volt részünk, hogy szálláshelyet kelljen váltani ott a helyszínen, de most ennek is eljött az ideje :D
Igyekszünk felfedezni Egyiptom és a Vörös-tenger különböző nyaraló- és merülőhelyeit, hogy aztán kitaláljuk, melyik is lesz az igazi kedvencünk, ahová majd rendszeresen visszajárhatunk. Így esett most a választásunk Sharm el Sheikh-re, ahol nagyon szupernek ígérkező merülőhelyek vannak. Tripadvisoros értékelések alapján választottunk egy resortot (Reef Oasis Beach Resort), amely a Sharm legszebb merülőhelyeként számon tartott Temple reefnél található. A foglalás során minden szuper volt, még ingyenes reptéri transzfert is kaptunk, ami szintén zökkenőmentes volt, pedig nagyon korán, hajnali 5 eőtt érkezett a gépünk.
A resortba megérkezve már az első pillanatban volt egy rossz érzésünk, a recepció és a lobby kissé posztkommunista hangulatú volt, és szemlátomást kihívást jelentett a személyzetnek a takarítás. Nagyon korán reggel volt, 6 óra körül, de nem úgy nézett ki semmi, mint ha előző nap takarítottak volna utoljára, annál sokkal több por, kosz volt. Ilyen korán a szobát természetesen nem kaptuk még meg, és a reggelire is kellett várni még közel egy órát, így elindultunk körülnézni a resortban. A rossz érzésünk egyre csak fokozódott, amúgy nem nézett ki rosszul a kert meg az épületek, de a tisztaság hiánya mindenhol szembetűnő volt. Megtaláltuk a búvárbázist is, ami amúgy szintén nem volt túl bizalomgerjesztő, ráadásul ez a resort egy viszonylag meredek hegyoldalban van, ennek megfelelően rengeteg lépcsővel, emelkedővel. Itt már nagyon gondolkoztunk rajta, hogy nem biztos, hogy itt akarunk maradni, aztán amikor bementünk reggelizni, már egészen biztosak voltunk benne, hogy ebből itt költözés lesz, mert a reggeli is egy borzalom volt, és itt sem éreztük, láttuk azt a szintű tisztaságot, amit az ember egy ilyen resortban elvárna. Egyiptomban pedig ez nem jó jel egyáltalán.
Gyorsan ettünk egy szelet vajas kenyeret, hogy mégse haljunk teljesen éhen, és nekiálltunk másik szálláshelyet keresni. Viszonylag gyorsan meg is találtuk a megfelelőt, és szerencsénkre szabad szoba is volt még, amit bookingon azonnal le is foglaltunk, miután a meglevő szállást ott a helyszínen lemondtuk. Egyébként az emberekkel nem volt semmi probléma, kedvesek, segítőkészek voltak, de ez kevés volt sajnos. Nagy nehezen kerítettek nekünk egy taxit, ami átvitt minket néhány dollárért a másik resortba, amely a Savoy Sharm el Sheikh volt.
Ahogy beléptünk, máris tudtuk, hogy itt jó helyen leszünk: gyönyörű tisztaság, kellemes illat, nagy, világos, tágas terek, és elképesztően kedves emberek fogadtak minket.
Ekkor még mindig csak reggel 9 óra volt, így értelmeszerűen itt se kaptuk még meg a szobánkat, de azonnal mondták, hogy van zárható csomagszoba, ahová eltehetjük a bőröndjeinket, és átöltözés után máris mehettünk itt is reggelizni (ami a minimalista vajas kenyér után nagyon jól esett), majd pedig strandolni.
Reggeli és egy kis lazítás után körülnéztünk, illetve lesétáltunk a búvárbázisra is, és percről percre biztosabbak voltunk benne, hogy a lehető legjobb döntés volt átköltözni ide.
Mutatom is, hogy mennyire gyönyörű volt a környék:
Itt a házak között lakott egy nagyon aranyos, szociális kis macska, aki amint meglátott minket, folyamatosan nyávogott, és első pillanattól kezdve engedte magát megsimogatni.
A napjaink innen kedve a szokásos program szerint teltek: lazítás, pancsolás, hódolás a kulináris élvezeteknek, és búvárkodás :) A medence és környéke is gyönyörű tiszta volt, és egylátalán nem volt tömeg sehol. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy még alkoholmentes koktélból is elképesztő finomakat készítettek, szóval itt már semmi akadálya nem volt a tökéletes kikapcsolódásnak. A pool bar-ban Hany-val nagy haverok lettünk, amint meglátott minket, hogy úszunk arrafelé a medencében, máris készítette kedvenc italunkat, és mire odaértünk, már ott várt minket a pulton a jéghideg finomság.
Az ételek ismételten felülmúlták minden várakozásunkat. Hihetetlen választék volt minden étkezésnél, és olyan különlegességek is voltak többször is, mint például sushi, báránysült, lazac és ehhez hasonlók.
Szokás szerint a beszámolóm végére hagytam a búvárkodást.
Ez volt az első alkalom, hogy hivatásos búvároktatóként merültünk, és bátran mondhatom, hogy egészen más volt, mert teljesen máshogyan bántak velünk, nem kellett külön checkdive-ra menni és ott mindenféle készségeket bemutatni, hanem egyszerűen csak lemerültünk és gyönyörködtünk a víz alatti világban. Érdekes módon itt nem volt lehetőség vezető nélkül merülni, de a legtöbb esetben a vezetőn kívül senki más nem volt velünk, így hármasban búvárkodtunk. Egyik alkalommal mondta is a vezetőnk, hogy köszöni nekünk, hogy egy kicsit úgy érezheti magát, mint ha szabadságon lenne :) Hiszen velünk semmi gond nem volt, tudta, hogy ha bármi van, fogunk szólni, fogjuk jelezni magunktól, hogy elértük azt a levegőmennyiséget, aminél vissza kell fordulni, tudta, hogy nem kell folyton ellenőriznie, hogy jól vagyunk-e, szóval ő is legalább annyira élvezte ezeket a merüléseket, mint mi.
És akkor jöjjenek is a képek a víz alól:
Egyik nap pedig egésznapos hajókiránduláson voltunk, ahol kettőt merültünk, és kaptunk egy szuperfinom ebédet. A hajón több szálláshelyről voltak búvárok, és volt vagy 4-5 merülésvezető, így egész kis csoportokban merültünk, mi például itt is hárman voltunk, a mi búvárközpontunkból való merülésvezetővel. Ez nagyon jó is volt, mert mind a két merülőhely, Ras Ghozlani, és a Yolanda Reef is áramlatos hely, így most volt lehetőségünk megtapasztalni, milyen az igazi drift dive :) Nem mondom, hogy nem izgultam az első előtt (emlékeztek még, hogy jártam tavaly abban a nagy áramlatban, ugye? :)), de végül semmi gond nem volt, nagyon szuper volt, hogy csak lebegni kellett a vízben, és az áramlat intézte a többit, azaz vitt minket végig az útvonalon.
És akkor jöjjön pár kép ezekről a merülésekről is:
Az egy hét, illetve az öt búvárkodós nap tt is borzasztó hamar eltelt, egyszer csak össze kellett csomagolni a felszerelést, és jött az utolsó, merülés néküli nap, majd pedig a hajnali ébresztő, és a reggel 5:45-ös gépindulás hazafelé. Most is Turkish-sel repültünk, mint márciusban, ami ismét nagyon szuper volt, az isztambuli átszállási idő jól kezelhető hosszúságú volt, és a gépen az ellátás is teljesen rendben volt.
Annyira szívünkhöz nőtt ez a resort, hogy szeptemberben megyünk is vissza, éppen ma foglaltuk le a szállást és vettük meg a repülőjegyeket :D Meg kellett állapítanunk, hogy Egyiptomban eddig ez volt a számunkra legtökéletesebb szálláshely, úgyhogy törekedni fogunk rá, hogy többször is visszajöhessünk ide.
Minden jó, ha jó a vége, tartja a mondás, és ez most is pontosan így volt!
