Amióta hazajöttünk februárban Maldívról, folyamatosan nagy izgalommal vártuk a májust, hogy ismét útra kelhessünk, ezúttal a Vörös-tengerre, Marsa Shagrába, egy igazi búvártúrára. Ez alkalommal nem kettesben utaztunk, hanem egy nagy, 13 fős társasággal, és már jóval az utazás előtt kiderült, hogy jó kis csapat jött össze, mert a Viber csoportban már hetekkel az indulás előtt kezdetét vette a hülyéskedés :) 

Szinte már természetesnek mondható a mi esetünkben, hogy most se Budapestről indultunk, hanem ez alkalommal Pozsonyból, egy számunkra is új légitársasággal, az Air Cairo-val. Nagyon kellemes repülésünk volt, kényelmes, fiatal repülőgéppel, nagyon kedves személyzettel, és elképesztő minőségű vacsorával. Mutatom is, hogy 10 EUR fejében milyen finomságokat kaptunk:

 

Késő éjszaka, vagyis inkább azt mondanám, hogy kora hajnalban érkeztünk meg a szállásunkra, és nagyon gyorsan be kellett dőlni az ágyba, mert másnap korán volt ébresztő, majd jelentkezni kellett a búvárbázison elvégezni a kötelező adminisztrációt, a felszerelésünk elpakolását, és a reggel 9 órai első briefing előtt még tanácsos volt reggelizni is :) Marsa Shagrának az a jellegzetessége, és a vonzereje a búvárok körében, hogy az egyhetes ottartózkodás alatt öt napon keresztül korlátlan számú merülés áll rendelkezésre. A legelső merülés a helyiek által vezetett, hogy megismertessenek a házizátonnyal és elmondják a legfontosabb tudnivalókat. Ez kezdődik reggel 9-kor, még akkor is, ha te hajnali 3-kor kerülsz ágyba :)  

Az első napon a kialvatlanság miatt a csapat jó része (köztünk én is) keveset merült, igyekeztünk regenerálódni, hogy másnaptól már teljes erőbedobással búvárkodhassunk. És persze ismerkedtünk magával a hellyel is, ami nagyon szuper. Mivel ez egy búvárfalu, így ide csak búvárok jönnek, akik az idejük nagy részét a vízben töltik, de amikor épp pihennek két merülés között, akkor is nagyon kulturáltan, normálisan viselkednek. Szinte telt ház volt, azt mondták, ennek elllenére nem volt tömeg sem a pihenőben, sem a bázison, sem az étteremben, sehol, és nagyon nagy csend és nyugalom volt, és ezt mindannyian nagyon szerettük. A falu a sivatag kellős közepén épült, ennek megfelelő színvilágban, viszont nagyon igényesen, mutatom is:

 

Az ellátásra sem lehetett panaszunk. A csomagban napi háromszori étkezés, korlátlan víz-, üdítő-, kávé- és teafogyasztás volt benne, az alkoholos italokért, nassolnivalókért, különlegesebb üdítőkért kellett csak fizetni. A reggeli-ebéd-vacsora nagyon finom volt, és érdekes módon most először fordult elő, hogy Egyiptomban nem ért minket utol a fáraó átka (a hasmenéssel, gyomorrontással járó  betegség). 

Így, hogy tizenhárman voltunk a csapatban, lényegében sosem unatkoztunk, mert pihenés közben is társaságban voltunk, és nagyon jól mulattunk. Különösen esténként, vacsora után szabadult el a pokol, addigra már mindenkiek beütött az aznapi nitrogén, úgyhogy megállás nélkül hülyéskedtünk, és hatalmasakat nevettünk :D Ilyen körülmények között sok mindenre jutott idő, de alvásra az általunk megszokottnál kevesebb, ezért aztán a hét vége felé már kezdtem érezni a fáradtságot. 

A csapatból egy pár a víz alatt tartotta az eljegyzését, amit nagy szervezkedés előzött meg, de végül akinek nem volt szabad tudnia a tervekről, az nem is tudott, így tökéletesre sikerült a meglepetés, és hatalmas volt a boldogság :)

 

 A Vörös-tenger élővilága ismét teljesen lenyűgözött minket, rengeteg gyönyörű, színes (!) korall, halak, ráják, stb. Bánatunkra cápával nem találkoztunk (pontosabban volt egy, amit pechünkre egy búvár elijesztett még azelőtt, hogy közelebb mehetttünk volna hozzá és szemügyre vehettük volna), de így is egyik ámulatból estünk a másikba. Mutatom is, hogy a házizátonyon milyen szépségeket láttunk. 

 

Az utolsó napunkra már lejárt az ötnapos korlátlan merülés lehetősége, így ezen a napon egy egésznapos hajókirándulásra mentünk, ahol kétszer merültünk és kaptunk egy elképesztően finom ebédet. Elméletileg ezen a merülőhelyen sokszor vannak delfinek is, de mi nem láttunk egyet sem. Ennek ellenére remekül éreztük magunkat, és ha a shagrai házizátonyt túl lehet szárnyalni, hát ez a hely határozottan túlszrányalta. Itt is vezetővel merültünk, aki csodaszép, hatalmas korallzátonyok és kicsi barlangok között vezetett végig minket. Meg is állapítottuk, hogy ennél gyönyörűbb helyen még sosem merültünk. Nézzétek csak milyen lenyűgöző:

 

Ez a kirándulás korán indult, 7-kor már a bázison kellett lenni, összepakolni a felszerelésünket, így pont napfelkeltekor reggeliztünk, ami errefelé szintén gyönyörű:

 

Méltó megkoronázása volt ez a nap az előző egy hétnek. Utolsó este még kirúgtunk kicsit a hámból, úgyhogy jól jött, hogy másnap csak délután indult a gépünk, volt idő még rápihenni az utazásra. 

Nagyon szuper hetet töltöttünk itt, fantasztikus társaságban, és reméljük, hogy jövőre ismét össze tudjuk szervezni és visszatérhetünk ide. 

A végére pedig álljon itt egy kép a Dream Team (többségé)-ről :)