Meséltem már különböző bejegyzésekben, hogy mennyire rákattantunk a búvárkodásra. Februárban, szóval alig fél éve kezdtük, és hamarosan megszerezzük a mentőbúvár képesítést, ahonnan már a professzionális szint (dive master, vagyis merülésvezető, majd oktató) következik. 

Maldívon egy aprócska véletlen folytán próbáltuk ki és szerettünk bele egy életre :) Itthoni oktatónk már az első óránk után mondta, hogy látja rajtunk, hogy teljesen be fog minket szippantani ez a világ, és igaza lett, tényleg imádjuk. Mindig is nagyon szerettük a vizet, és évek óta kacérkodtunk már a búvárkodás gondolatával, úgyhogy most nagyon élvezzük minden pillanatát, még olyankor is, amikor valami kivitelezhetetlennek látszó "akrobatamutatványt" kell megtanulnunk :)

Biyadhoo nagyon gyorsan tanul, nekem viszont lassabban megy a dolog, de Zoli (az oktatónk) szerint egyre gyorsabban fejlődök én is. Amióta van jó kis víz alatti kameránk, azóta Biyadhoo tud képeket is készíteni a gyakorlásainkról.

Így festünk teljes felszerelésben a víz alatt:

Ha megnézitek, csak lebegünk a vízben, nem térdelünk a medence alján. Ez egy nagyon fontos képesség, amit sokat kell gyakorolni, azért, hogy bármilyen helyzetben tökéletesen tudjuk szabályozni a vízben a méységünket. A lebegőképességre irányuló gyakorlatokból a legmenőbb és egyében talán a legnehezebb is a buddha, amikor is ebben a pozícióban kell lebegni a vízben anélkül, hogy feljönnél a felszínre, vagy lesülylednél az aljára:

Ám nem a buddha a létező legnehezebb feladat a víz alatt, számomra legalábbis, hanem az a bizonyos maszk nélküli úszás, amit Riminiben is gyakoroltam. Mentőbúvárként alapvető képesség, hogy ha véletlen a búvár, akit mentesz, pánikba esik és addig kapálódzik, míg lerúgja az arcodról a maszkodat, akkor is tudd folytatni a mentést, és ne váljon belőled is pánikoló búvár. Tegnap voltunk megint Aquaworld-ben, ahol pontosan tudtam, hogy be kell mutatnom a frissen megszerzett tudományomat, 4 méter mélyen, teljes menetfelszerelésben :D Mondanom se kell, annyira ráparáztam, hogy képtelen voltam megcsinálni a feladatot :( Nem hogy nem voltam hajlandó levenni a maszkot, de még lélegezni se voltam képes normálisan, szóval maga volt a katasztrófa. Mondta is Zoli, hogy nyugodjak már le, látja hogy tiszta pánikban vagyok, de felesleges, mert tudja hogy meg tudom csinálni. Na aztán végül átmentünk a másfél méteres medencébe, ahol ő egy kezdő tanulóval foglalkozott, nekünk pedig kiadta Biyadhoo-val, hogy gyakoroljuk a maszklevételt és maszk nélküli úszást. Pontosasbban én gyakoroljam, Biyadhoo pedig felügyeljen, és segítsen, ha kell (ami számára az egyik divemaster-i képesség gyakorlása). Ugye sejtitek, mi történt a másfél méteres vízben? Bementem, levettem a maszkot, és úsztam mint a kisangyal, így:

Búvárfelszerelés nélkül, egy sznorkel pipával, a felszínen úszva tök könnyű volt, de azt még nem tudtam, hogy milyen lesz víz alatt kivitelezni, mert azért a regulátor az teljesen más, és itt ugye nem annyi, hogy kiemeled a fejedet, ha gond van, de végül bebizonyosodott, hogy nem nehezebb semmivel sem, csak fejben kell összeszedni magamat, és ez az, ami időnként nálam a problémát okozza. Márpedig ha én is divemaster akarok lenni, akkor egyben kell lennem fejben, és egyben is leszek, csak idő kérdése. Szoktam mondani, olyan vagyok, mint a kiselefánt, nehezen tanulok :D :D

Biyadhoo pedig ilyen kis cukin figyelte a ténykedéseimet :) Tökéletes kéztartással, gyönyörűen lebegve :D

Most, hogy jelenlegi életem legnagyobb félelmét leküzdöttem, már semmi sem akadályozhat meg benne, hogy én is sikeres mentőbúvár vizsgát tegyek Biyadhoo-val együtt. Hogy hol és mikor, azt még nem tudjuk, mert ezt muszáj lesz valamilyen nyílt vízben abszolválni, csak még nem jutottunk dűlőre, hogy a Dorogi-tóban legyen, vagy inkább az Adrián :) 

Mesélek, ha lesz majd fejlemény :) Addig is #staytuned