Érdekes egy úton mentünk végig, már ami a búvárkodást illeti. 

Amikor a Maldívon elkezdtük a kezdő nyílt vízi búvártanfolyamot, azaz az OWD-t, akkor még úgy gondoltuk, hogy ez a minősítés tök jó lesz nekünk, hiszen bárhol merülhetünk vele 18 méterig, ami teljesen elég. Nem kellett túl sok idő, mire rájöttünk, hogy nem, nem elég, szükség van a haladó búvár (AOWD) minősítésre is, mert így már 30 méterig le lehet merülni, és ott a 18-30 méter közötti sávban élnek az igazén érdekes élőlények, szóval így végül megcsináltuk azt is. Mire idáig eljutottunk, addigra az oktatónk már nagyon jól látta, hogy Biyadhoo-nak találták ki a búvárkodást, és kapacitálta, hogy menjen tovább, egészen Divemaster szintig, ami ugye a profi búvár lét első szintje. Ekkor én még nagyon nem voltam ott, és az oktatónk azért javasolta, hogy végezzem el a mentőbúvár képést én is (ami egyébként a legfelső amatőr szint), mert reménykedett benne, hogy ez növelni fogja az önbizalmamat a víz alatt, és amit ezen a tanfolyamon meg kell tanulni, az segítségemre lesz a későbbiekben is. Igaza is lett, a rescue tanfolyam alatt vált igazi szerelemmé számomra is a búvárkodás, és ekkor már a fejembe vettem, hogy hiába nem gondol engem senki alkalmasnak divemasternek (amivel egyébként teljesen egyet is értettem akkor még), akkor is az leszek.  Amíg Biyadhoo készült a DM vizsgára, én is mindig ott voltam az oktatáson, és csendben figyeltem, aminek meg is lett az eredménye, mert miután Biyadhoo levizsgázott, rá pár hónapra egy alkalommal azt mondta az oktatónk, hogy most már elég felkészült vagyok, kezdhetem én is a DM tanfolyamot. 

Innen kezdve pedig teljesen beszippantott immár engem is a búvárkodás világa,  és hosszú távon elkezdtük ebben elképzelni magunkat. Viszont azzal is szembesülnünk kellett, hogy divemasterként még túl sok lehetőség nincsen, Így fejünkbe vettük, hogy elkezdjük a búvároktatói (OWSI) képzést. 

Magyarországon a Diveworld Hungary az első olyan búváriskola, amelynek megvan a jogosultsága búvároktatókat képezni, és idén indult náluk a legelső ilyen tanfolyam.  Az iskola vezetőjét Karlo-n keresztül már futólag ismertük, így be is jelentkeztünk a tanfolyamra.

Február másodk felében kezdődött az első rész, az EFR oktatói képzés, ahol azt tanultuk meg, hogy hogyan ekll elsősegélynyújtó tanfolyamot tartani. Hogy ez hogyan jön a búvárkodáshoz? Úgy, hogy a mentőbúvár képzésnek része az elsősegélynyújtó tanfolyam, vagyis aki búvároktató akar lenni, annak elsősegélynyújtó oktatónak is lennie kell.

A tanfolyam két napját nagyon élveztük mindannyian, rengeteget nevettünk, de mindenközben elképesztő sokat tanultunk is, szóval nem csak móka volt és kacagás, elfáradtunk a végére rendesen. Utána két hét volt felkészülni a vizsgára, amely múlt szombaton volt. Ezt a két hetet nem állítom, hogy visszasírom, mert ráadásul közben volt még a zárás is, és így azért elméletet tanulni, plusz a gyakorlati feladatokra felkészülni nem volt kifejezetten egyszerű. De minden jó, ha a vége jó, tanulótársainkkal együtt mindannyian sikeres EFR oktató vizsgát tettünk, és a tegnapi  napon megérkezett az oklevelünk is:

Most van pár hét szünet, mert mi is elutazunk, illetve utána az oktatónk mennek egy hosszabb túrára, de április közepén folytatódik a tanfolyam, immár a búvároktatói résszel. Ahogy elnézem, az se lesz egy sétagalopp (sok elméleti tanulás, és uszodai gyakorlás vár ránk), de mindent megteszünk, hogy június 7-én és 8-án sikeresen teljesítsük a vizsgákat.