Ilyen utazásban se volt még részünk, mint ez a mostani. Pontosabban egyszer volt már egy hasonló eset, akkor egy már lefoglalt utazást kellett egy hónappal előrébb hozni, úgy, hogy két nappal a módosítás után már indulni is kellett, de ez 2020-ban volt, a COVID kellős közepén, amikor hirtelen ötletektől vezérelve hozták az utazási szabályokat kishazánkban.

Most semmi ilyesmiről nem volt szó, csak Storm nézelődött az interneten :D A Kartago Tours-nál volt most hatalmas last minute akció, az eredeti árnál 50%-kal olcsóbban lehetett megszerezni egy utat az egyik kedvenc helyünkre, az egyiptomi Soma Bay-re, de most is két nappal későbbi indulással. Ez egy vasárnap délelőtt történt, de gyorsan intézkedtünk a főnökeinknél, hogy mehetünk-e ilyen feltételekkel szabira. Szerencsére mindkettőnket elengedtek, és Storm már egy órával később az utazási irodában is volt, befizetni az utat. (Na jó, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy ideig, szokásomhoz illően, tiltakoztam, mert én később szerettem volna menni, figyelembe véve a korlátozottan rendelkezésre álló szabadnapjaimat, meg azt, hogy ezzel a felállással akkor szeptember után már nem lesz lehetőségünk búvárkodni menni egész jövő tavaszig, de végül ez az ellenállhatatlan ár, és a tény, hogy ismét Soma Bay-en merülhetünk, meggyőzött, hogy jó lesz ez így :D)

A befizetés simán ment, és két nappal később, az éjszaka közepén már a Hurghadába tartó gép fedélzetén ültünk. Legnagyobb meglepetésünkre ismét azzal a vezető légiutaskísérő hölggyel utaztunk, akivel tavaly októberben repültünk Marsa Alamba, és akinek van egy utazó majmocskája, akit minden repülésre magával visz. Ő is emlékezett ránk és Cukikacsuszra, így Majmocska az út nagy részét megint velünk töltötte, és leszállás előtt, mikor visszament a mamájához, azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát velünk :D

Igen korán reggel érkeztünk meg Hurghadába, ahonnan egy jó félórás út volt még Soma Bay és a hotelünk, a Sheraton. Most egy picit többet kellett várni a szobára, mint tavaly, mikor Anyával együtt voltunk, de kiderült, hogy nem a takarítók lassúsága volt ennek az oka, hanem az, hogy mivel ennyire last minute-ben foglaltuk az utat, volt valami adminisztrációs probléma, amit meg kellett oldani, mielőtt kiadják nekünk a szobát. A recepciósok hatszor elnézést kértek, hogy ilyen sokáig várakoztattak, pedig valamikor 10 óra körül már elfoglalhattuk a szobát, miközben a hivatalos check-in időpont 14 óra.  Miközben várakoztunk a szobára, levittük a felszerelésünket a búvárközpontba és elintéztük a szükséges papírmunkát, így aznap délután már mentünk is check dive-ra.

Ebben a hotelben tavaly óta egy hatalmas felújítás zajlik, ami még mindig nem fejeződött be. Most a tavaly felújított szárnyban kaptunk szobát, miközben a másik szárnynak zajlik a felújítása. Többen is írták tripadvisoron, hogy kosz meg zaj meg mindenféle probléma van, de mi ebből semmit sem vettünk észre. A munkaterület gyönyörűen el van kerítve, persze, napközben lehet hallani, hogy mindenféle gépekkel dolgoznak, de nem zavaró egyáltalán, és késő délután, este meg reggel, amikor pihennek az emberek, nem zajongtak a munkások.

A tavalyi bejegyzésemben szerintem mutattam már, hogy mennyire szép az egész resort, de azért hozok pár képet most is:

Júliusban errefelé már elképesztő forróság van, így napközben nem nagyon mászkáltunk és fotóztunk, inkább csak korán reggel, meg késő délután, este készítettünk képeket. Napközben a programunk úgy nézett ki, hogy korán reggeliztünk, általában már 7:45 körül a medencénél voltunk jóllakottan, aztán 9-re mentünk merülni. Utána ebédig pihenés, pancsolás, ebéd után ugyanez, majd délután 3-kor újból merülés.  Utána medencéztünk még egyet, majd (mivel már olyan irányból sütött a nap, hogy gyakorlatilag sehol sem volt árnyék) felmentünk pihenni és megnézni az aznapi búvárképeket. Vacsora után  még maximum ittunk egy italt, de aztán alvás, mert ez az iszonyat meleg és a búvárkodás kivette belőlünk az erőt rendesen :)

Az ételek tavalyhoz hasonlóan most is elsőosztályúak voltak. Annyira, hogy muszáj volt készítenünk egy szelfit a séffel, aki ezeket a finomságokat készítette minden nap:

Ő egy angol úr, aki szívét-lelkét beleteszi az ételek készítésébe. Ebédkor mindig volt valami olyan étel, amit több összetevőből ott a vendég előtt raknak össze, és ennél a pultnál szinte mindig ő volt, így tőle kaptuk ezeket az isteni fogásokat:

Reggelire pedig minden nap volt lazac, az egyik hatalmas kedvencünk:

És persze a gofri se maradhatott el:

És akkor most térjünk is rá utazásunk valódi céljra, a búvárkodásra. Soma Bay az igazi kedvencünk ezen a téren, amit eddig láttunk a Vörös-tengerből, az alapján itt a legszebb a víz alatti világ, egy igazi csoda, mutatom is mindjárt. A búvárközpont, az Orca Dive Club szintén szuper: jól szervezett minden, kedves emberek, gyönyörű tisztaság, és nagyon barátságos árak várják a búvárokat. Amikor odaértünk az első nap, rögtön megismertek minket, emlékeztek ránk tavalyról. Ugyanaz a fiatalember viselte gondunkat most is, mint tavaly, ugyanolyan gondosan összerakta a felszerelésünket minden merülés előtt, merülések után pedig gyönyörűen elmosott és elpakolt nekünk mindent, nem hagyta, hogy akár csak egy uszonyt elmossunk magunknak, mindent ő csinált. A legjobb, amit nagyon szeretek ebben a helyben, az az, hogy a merülőhely sajátossága miatt egy többszáz méter hosszú jetty-nek a végén lehet beugrani a vízbe, ami annyira hosszú, hogy gyalog, különösen beöltözve, felszereléssel, szinte kivitelezhetetlen lenne eljutni a végére, ezért kis elektromos golfkocsikkal fuvarozzák a búvárokat oda-vissza. Így gyakorlatilag a bázison összekészülsz, felöltözöl, ők felrakják a cuccodat a kiskocsira, te felpattansz, kivisznek a jettyre, segítenek felöltözni, beugrasz, a végén pedig, amikor jössz ki, már veszik is el az uszonyodat, szerelik le a hátadról a palackot, visszaülsz a golfkocsira, visszavisznek a bázisra, ott szépen elpakolnak neked, te pedig átöltözöl és kész. Nagyon flottul megy minden, és borzasztó kényelmes.

Most pedig (remélem, már nagyon izgatottan várjátok :D), jöjjenek a víz alatt képek erről az igazi csodahelyről.

 

 

Amiióta  búvárkodunk, és különösen amióta oktatóként részt veszünk a PADI AWARE programban, nagyon más szemmel nézzük a természetet, és iszonyatos lehangoló, amikor azt látjuk, hogy egy-egy merülőhelyen mennyire pusztul a korall és ezáltal az élővilág is. Éppen ezért mindig boldogan jövünk vissza ide Soma Bay-re, mert itt még meg tudták őrizni a korallokat, és gyönyörű, végtelen, színes mezők felett lehet úszkálni. Itt az áramlatok se túl erősek, így kényelmes tempóban úszva tudunk gyönyörködni a víz alatti világban.

A legutolsó napunkon már nem merülhettünk, mert következő nap hajnali fél 2-re már jött a transzfer, és 5:45-kor indultunk haza.  Ez a kép ezen a hajnalon készült, mielőtt jött volna értünk a busz. Megtaláltok minket rajta? :D

Érkezéskor itt nem volt lehetőség reggelizni úgy, mint más egyiptomi resortokban, cserébe viszont a hajnali indulás elllenére kaptunk egy igencsak kiadós reggelit, ezt figyeljétek:

A buszon, úton a reptér felé szépen megreggeliztünk, így jóllakottan szálltunk fel a gépre, és lényegében az egész utat végigaludtuk. Kellett is, mert annyira rosszul álltam szabival, hogy a hazaérkezésünk napján már muszáj volt dolgoznom, így nem kóvályoghattam itt össze-vissza félkómásan :D

Egy szó, mint száz, megint egy fantasztikus nyaralásban volt részünk, és szerencsére az idei búvárévnek még nincs vége, szeptemberben irány megint Sharm, és a másik kedvenc helyünk, a Savoy (tudjátok, ahová egy véletlen folytán keveredtünk, amikor nagyon gyorsan ott kellett hagyni az eredetileg foglalt hotelünket, amelyről kiderült, hogy a szép képek és a jó értékelések ellenére valójában egy putri :D).

Hogy az ősz és a tél mit tartogat számunkra a búvárkodás terén, az még a jövő zenéje, de valami már elindult, szóval #staytuned