November 23-án volt a megismerkedésünk huszadik évfordulója, amit méltóképpen szerettünk volna megünnepelni, hol máshol, mint a Maldív-szigeteken, a kedvenc helyünkön, a Riu Atollon.

A szokásos módon, Bécsből indulva utaztunk Etihaddal. Az utazás zökkenőmentes volt, de elképesztő hosszú, háztól házig pontosan 25 óra. Abu Dhabi-ban szálltunk át, az újonnan épített, és most megnyitott A terminálon. Nagyon szépen megcsinálták, látszik rajta, hogy próbálták Dubai-hoz hasonlóvá tenni, több-kevesebb sikerrel :) Abban mindenképpen sikerült a koppintás, hogy pihenésre, alvásra alkalmas székek, padok itt sem igazán vannak, úgy kell értük közelharcot vívni. Azért megmutatom Nektek is, mert tényleg nagyon jól néz ki:

Maléba megérkezve ért minket az első meglepetés, amikor a Riu munkatársa, aki a vendégeket fogadja a repülőtéren és intézi a helyi járatra való felszállításukat, már messziről megismert minket, és még a nevünket is tudta. Hamar kiderült, hogy a foglaláskor megadott kívánságunkat is teljesítették, a medencéhez, éttermekhez, bárokhoz legközelebb levő házban kaptunk szobát.  Abban a kb. 3 órában, amíg a helyi járatra vártunk, egy isteni finom reggelivel kedveskedtek nekünk:

Jóllakottan, egy kis pihenés után továbbutaztunk a helyi járattal Kudahuvadhoo-ra, majd onnan még egy negyedórás hajókázás következett, így érkeztünk meg a helyünkre. A fogadtatás itt is szuperkedves volt, és nagyon sokan megismertek minket itt is: a bárban dolgozók, a pincérek, az animátorok és még az igazgatóhelyettes is, úgyhogy teljesen el voltunk érzékenyülve. 

Nagyon szerettük volna estig kihúzni, hogy ne feküdjünk le aludni, mert úgy sokkal nehezebb az ottani +4 órás időzónára való átállás, ám most először ez nem sikerült. Bizonyára öregszünk, azért történhetett ez :D Még mielőtt teljesen kidőltünk volna, gyorsan elmentünk a búvárbázisra, és bejelentkeztünk három napra merülni - egyik nap természetesen november 23-ára esett, és szerencsére sikerült megbeszélnünk Renével (ő az a búvároktató, aki februárban tanított minket és egy életre megszerettette velünk a búvárkodást), hogy ő legyen aznap a vezetőnk. 

A szobánk nagyon kényelmes volt, a légkondival kellett kicsit variálni, hogy ne fagyjunk meg teljesen, mert az ottani rengeteg párától oly módon próbálják megóvni az épületeket, hogy mindent 20-22 fokra hűtenek, ami a kinti 35 fok után nem kimondottan kellemes. Szerencsére rájöttünk, hogy lehet átverni a rendszert, úgyhogy a mi szobánkban szinte mindig kellemes idő volt :D A kilátás az erkélyünkről pedig egyenesen pazar:

Azokon a napokon, amikor nem búvárkodtunk, a medence mellett a kedvenc helyünkön időztünk, és szürcsölgettük a finomabbnál finomabb koktélokat, meg persze pancsoltunk rengeteget a medencében és a kellemesen langyos óceánban.

Volt pár nap, amikor esős idő volt, szerencsére ekkor se kellett bemenni a szobába, mert a pergola nagyszerűen megvédett minket. Meg amúgy még az eső is meleg errefelé, szóval fürdőruhában nyugodtan lehet a zuhogó esőben is sétálni vagy fürdeni.

Ez a hely arról híres még, hogy iszonyatosan finom ételek vannak. Szinte minden vacsoránál ért minket valami meglepetés. Hol vörös tonhalból kaptunk sashimit, hol gyönyörűen elkészített bélszín volt, egyik reggel pedig lazacot kínáltak pezsgővel, szóval estünk egyik ámulatból a másikba :)

Van két tematikus étterem is, egy steakhouse és egy olasz, mindkettőbe heti egy alkalommal lehet ingyenesen helyet foglalni. Szerencsére pont úgy alakult, hogy 21-ére és 22-ére kaptunk helyet ezekben az éttermekben, így az évfordulónk két előestéjén is ünnepi vacsorában volt részünk.

Napközben és este is voltak mindenféle programok. Napközben a petanque-ot szerettük a legjobban, minden nap játszottunk, kivéve amikor úgy ömlött az eső, hogy elázott a pálya :) Lehetett bingózni, minden szombaton volt pool party, szóval nem hagyták az embert unatkozni. Esténként is mindig volt valami esemény, kvízjáték, élő zene, ilyesmi. Néhány napon ezekre is elmentünk.

 

Több alkalommal is énekelt a lenti képen látható fiatalember, méghozzá fantasztikusan. Így aztán muszáj volt lefényképezkednünk vele :)

Egyébként nagyon jó a sziget elrendezése, mert az a bár, ahol az esti programok vannak, eléggé messze van a házaktól, így aki este pihenni szeretne, azt nem zavarja a bulik zaja.

Februárban is mutattam már képeket, hogy mennyire gyönyörű itt a környezet, de nem tudom megállni, hogy ne zúdítsak rátok még egy nagy adagot, ugyanis ezzel szerintem nem lehet betelni :)

 

 

 A beszámolóm végére hagytam a búvárkodást, mert erről képes lennék akár többszáz képet is felpakolni ide, de azért igyekszem moderálni magam :) 

Szóval mint mondtam, három napon voltunk, és összesen ötször merültünk. Szerencsére mindig szuper időnk volt, így nagyon jól lehetett látni a víz alatt, még 30 méter mélyen is. Végül úgy alakult, hogy két napon is Renével merültünk, egy napon pedig egy másik oktató, Shaam jött velünk. Mindegyik merülést iszonyatosan élveztük, amiatt pedig különösen büszke voltam magamra, hogy René megdicsért, hogy mennyire sokat fejlődtem február óta, és milyen ügyes vagyok :D Szerintem ő se gondolta (meg amúgy én se), hogy én valaha is mentőbúvár leszek, erre tessék :)

Nézzétek, mennyire gyönyörű helyeken jártunk a víz alatt (a nagyon kék képek készültek 30 méteren, itt már annyira mások a fényviszonyok, hogy utómunkával is elég nehéz színt varázsolni a fotókra:)):

Ezt a két képet pedig René készítette az évfordulónk napján:

 

 Ilyen élmények után azt hiszem nem meglepő, ha most se fűlött a fogunk hozzá, hogy hazajöjjünk a hidegbe, a télbe, de hát sajnos nem volt más választásunk :) A hazaút is problémamentes volt, egyedül Bécsben fagytunk meg majdnem, amíg vártuk a Flixbus-t az esőben-szélben.

Ismételten fantasztikusat nyaraltunk, és lassan már elmondhatjuk, hogy a Maldív-szigetek a második otthonunk, olyan sokszor jártunk már ott - és minden bizonnyal még fogunk is :D