Az idei nyaralásainkat igyekeztük nagyon különleges helyekre szervezni, mert Biyadhoo-val mindketten kerek születésnapot ünneplünk: ő 50 éves lesz, én 40. Ilyen jeles évfordulókat pedig extra helyeken kell ünnepelni :)

Mindjárt kezdtük a sort márciusban a Karib térség meghódításával :) Párizson keresztül elrepültünk Martinique-re, ott voltunk egy hétig, majd átrepültünk Guadelupe-re, ahol újabb hetet töltöttünk, aztán onnan vissza Martinique-re, majd Párizsba, onnan pedig haza.

Kb 11 hónappal előre vettük meg a jegyünket, így a Level (a légitársaság, amivel utaztunk) okozott néhány meglepetést, amikor ide-oda tologatta a járatunk indulási idejét. Végül a tervezettnél egy nappal hosszabbra nyúlt a nyaralás, mert a végén Martinique-on el kellett töltenünk plusz egy napot, mert csütörtök helyett péntekre tették át a Párizsba visszajövő járatunkat.

No de haladjunk csak szépen sorjában. 

Azért, hogy Párizsban biztosan elérjük a Martiniqe-re tartó gépünket, egy nappal korábban már odarepültünk. Így volt időnk egy kicsit nézelődni is a hosszú repülés előtt. Orly repterétől nem messze láttuk ezt a Concorde-ot kiállítva, természetesen nem hagyhattuk ki a közös szelfit vele :)

Nagyon jót repültünk Martinique-ig, még egy vészkijárati sori ülőhelyet is sikerült megcsípni magunknak, illetve mivel nem volt tele a gép, így még aludni is elég kényelmesen tudtunk, mert épp mögöttünk volt egy üres széksor, amire el lehetett feküdni :)

Martinique-ról tudni kell, hogy a közlekedés igen macerás, különösen este 7 után. Ilyenkor a reptér gyakorlatilag csak taxival közelíthető meg, amit nyilvánvalóan a helyi taxisok ki is használnak az ármeghatározás során, vagyis nem kicsit drága ilyenkor taxizni, de hát este 9-kor, esőben mi mást lehet tenni :)

A szállásadónk viszont, aki már várt minket, egy hihetetlen jófej fickó volt. Egyetlen szót se beszélt angolul, csakis franciául, viszont nagyon jól áthidalta a kommunikációs nehézségeket az okostelefonján levő fordító applikáció segítségével: ő mondta franciául, az app fordított angolra, mi mondtuk angolul, az app fordított neki franciára. Tökletesen megértettük egymást :) A további napokban is váltottunk pár levelet, akármi kérdésünk volt, mindenre 1-2 órán belül válaszolt. Az egyik legkedvesebb és legsegítőkészebb szállásadónk volt.

Az apartmanunkkal is nagyon meg voltunk elégedve, eszméletlen jól fel volt szerelve mindenféle konyhai eszközzel, kávéfőzővel (erre majd még visszatérünk :)), mikróval, grillsütővel, volt légkondi és plusz még ventillátor is, és az ágy is nagyon kényelmes volt. Martinique legszebb strandja is 200 méteren belül volt.  Az egyetlen feneség az volt, hogy normális bolt csak nagyon messze volt, amit vagy taxival, vagy hajóval lehetett elérni. Rögtön mellettünk volt egy kisbolt és nem messsze egy pékség is, de itt a választék nem volt túl nagy, cserébe viszont elég drága volt. Ígyhát a nagybevásárlást életünkben először hajóval intéztük :D 15 perc alatt bent voltunk Fort de France-ban, ott pedig már volt Carrefour, ahol aztán lehet kapni minden földi jót.

Mivel a közelekdés ennyire nehézkes és drága, ezért alapvetően csak strandolással, láblógatással, és a szűk környékünkön való sétálgatással (meg persze szokásunk szerint a kulináris élvezeteknek való hódolással) töltöttük az időnket. Mindeközben láttunk csuda hangulatos kis házakat, kerteket, szebbnél szebb növényeket, és hát a strand.... De helyettem inkább beszéljenek a képek (természetesen Cukikacsusz is velünk volt - hogyan is maradhatott volna ki egy ilyen utazásból :D):

Egy hét elteltével, ahogy már mondtam, átrepültünk Guadelupe-ra, az Air Caraibes légitársasággal. Kis picike ATR-72 típusú géppel mentünk, és mindössze 35 perc volt a repülési idő, de ezt is nagyon élveztük. Ilyen rövid időre nem megy fel a gép túl magasra, így remekül láthattunk fentről nem csak Martinique szigetét, de Dominikát is és Guadelupe-t is. Fentről is csodaszépek :)

Guadelupe-n a közlekedés már egyszerűbb is és lényegesen olcsóbb is, mint Martinique-on. Van rendes busztársaság, rendes honlappal, ahol ki lehet nézni, hogy milyen busszal kell eljutnod a célodhoz. Nekünk a reptértől két buszra volt szükségünk. Az első nagyon szuper, kényelmes, légkondicionált volt, és a sofőr beszélt angolul. A másik busz már nem volt ennyire fancy: kicsi és tömött volt, olyan nehezen haladt, hogy azt hittem, lerobban az út közepén, és itt már ismét nyelvi nehézségeink akadtak a sofőrrel, de azért megoldottuk, és a szállásunktól 100-200 méterre sikerült leszállnunk (köszi google maps, köszi ingyenes EU roaming!).

Az itteni szállásunk is szuper volt: a főúton laktunk, de szerencsére a mi szobánk hátra nézett, így csendes volt, és északi fekvésének köszönhetően jól hűthető is. Hatalmas, táncterem méretű szobánk volt, itt is nagyon jól felszerelt konyhával és kényelmes ággyal. Két házinénink volt, az egyikük egyetlen árva szót se beszélt angolul, de vele nem sikerült a fordító appot használni, az istennek se volt hajlandó belebeszélni, így maradt a kézzel-lábbal mutogatás, de így is megértettük magunkat. A testvére már minimális szinten tudott angolul, vele azért elboldogultunk, de ő általában nem volt ott, telefonálni kellett neki, ha akartunk tőle valamit. A szállásunktól itt is kb 150-200 méterre volt Sainte Anne (és talán Guadelupe) leggyönyörűbb strandja, szintén pár lépésnyire volt 3 szupermarket is, köztük egy Carrefour, szóval megvolt mindenünk, amire szükségünk volt.

Guadelupe-n van egy elég fura szabály: minden negyedik napon esta 6-tól másnap reggel 6-ig központilag elzárják a vizet. Van egy honlap, ahol lehet követni, hogy melyik városban mikor nem lesz víz. Ez a kormányzat úgymond harca a helyiek ellen, ők ugyanis azt akarják, hogy a lakosok anyagilag is járuljanak hozzá a vízhálózat fejlesztéséhez, amire a lakosság azt mondja, hogy márpedig nem, oldják meg kormányzati pénzből. A vezetés meg próbálkozik, hogy hátha előbb-utóbb feladják az emberek és hajlandók lesznek fizetni, csak hogy ne vegyék el négynaponta 12 órára a vizüket. Tulajdonképpen nagy bajt nekünk ezzel nem okoztak, tudtuk a fürdést, mosogatást úgy időzíteni, hogy ne a vízhiány alatt csináljuk, éjszaka meg végülis tökmindegy, hogy van-e víz, úgyis alszik az ember :) A szállásadóink egyébként elég előrelátóak voltak, be volt az apartmanba készítve műanyag flakonokban durvan 60-70 liter víz, így akár még fürdeni is tudtunk volna a vízhiány alatt is.

Nagy kultúrprogramokat itt se szerveztünk magunknak, most valahogy a láblógatáshoz sokkal több kedvünk volt :) Azért megmutatom, hogy Sainte Anne is milyen csodaszép hely:

Egyébként nagyon érdekes volt, hogy itthon fizikai fájdalmat jelent reggel korán felkelnem, ott pedig minden nap már 6 óra előtt kidobott az ágy :) Ez azért volt nagyszerű, mert már reggel 8 körül lent voltunk a strandon, és ilyenkor még senki sem volt, ki tudtuk választani a legjobb helyet magunknak, és nagyon lehetett élvezni a csendet, a nyugalmat. Egyébként később, amikor már sokan lettek, akkor se volt nagy zaj, valahogy mindenki nagyon csendesen volt, még a nagyobb társaságok is úgy beszélgettek, hogy nem zavarták a többieket. Szóval minden adott volt a kikapcsolódáshoz és feltöltődéshez, amire már nagyon nagy szükségünk volt.

Mivel Martinique és Guadelupe is Franciaországhoz tartozik, fel voltunk rá készülve, hogy gondjaink lesznek, amiért nem tudunk franciául, de azt azért nem gondoltuk, hogy összesen 3-4 ember lesz, aki érteni fog angolul. Bizonyára nincsenek rászorulva az angoltudásra, mert amennyire meg tudtuk ítélni, a turisták minimum 92-95%-a francia (vagy esetleg kanadai), úgyhogy jól megvannak ők igy is.

Itt is villámgyorsan eltelt az egy hét, és máris menni kellett vissza Martinique-ra, ahol volt még egy napunk a hazaút előtt. Egy nagyon helyes kis pici szállodában laktunk, aminek gyönyörű kertje volt:

Innen viszont már sajnos nem volt visszaút, muszáj volt elindulni vissza Párizsba :(  A hosszú, éjszakai repülés után még volt kb. 8 óránk, ebbe még belefért egy szelfi az Eiffel-toronynál:

Innen meg aztán már egyenes út vezetett hazafelé. Mindenestül elég hosszúra nyúlt a hazaút, így érkezés után azonnal bezuhantunk az ágyba, és aludtunk. Kellett is, mert egy napunk volt csak aklimatizálódni, utána máris kezdődött a munka.

Ismét egy hihetetlen szuper, emlékezetes nyaralásban volt részünk, és nagyon kár, hogy ilyen hamar vége lett, még pár hétig simán tudtan volna itt lógatni a lábacskáimat :)

P.S. Mondtam, hogy visszatérünk a kávéfőzőre. Na szóval, a martinique-i szállásunkon Tassimo-s kávéfőzőnk volt, kaptunk hozzá kapszulákat is. Egy-egy kapszulából ketten kényelmesen megkávéztunk reggelente, és nagyon-nagyon finom volt, így aztán pár napja vettünk is magunknak egy hasonlót és bevásároltunk kávékból is. Nagyon élvezzük, egyelőre jó döntésnek tartjuk, hogy lecseréltük a(z amúgy nagyon szuper, sokat tudó és nagyon finom kávét készítő) kávéfőzőnket.