Még két hete, rögtön zárás után elmentünk egy kicsit kirándulni. Az utolsó wizz pontjainkat még beváltottuk két athéni repülőjegyre, így aztán ismét eggyel bővült azon városok száma, ahol már jártam :) Athénban ugyanis nem voltam még sosem, így nagyon vártam ezt az utazást.

Szokásomtól eltérően már jó előre nekiálltam olvasgatni, hogy hogyan működik a városi tömegközlekedés és milyen látnivalókat érdemes egy ilyen rövid kirándulásba besűríteni. Szerencsére találtam egy eszméletlen jó honlapot, ahol angolul, részletesen és értelmesen le van írva minden, amire kíváncsi voltam. Innen válogattuk hát ki, hogy mi mindent szeretnénk megnézni.

Szombat délután, mikor megérkeztünk, először elmentünk és elfoglaltuk a szállásunkat, ami nagyon jó helyen, az egyik metróvonal közvetlen közelében volt, aztán medencéztünk meg ettünk-ittunk egy kicsit. Megvártuk, míg esteledni kezd és hűvösebb lesz, akkor indultunk csak el, hogy megnézzük az Acropolist. Napközben ugyanis a hőség miatt le van zárva, meg aztán abban a nagy melegben nekünk se volt kedvünk gyalogolni, tudtuk, hogy másnap úgyis pont ezt fogjuk csinálni, így igyekeztünk rápihenni a vasárnapi mászkálásra :)

Jól tettük, hogy este mentünk, mert még így kellemes időben, nem túl nagy tömegben tudtunk sétálni. Egészen a hegytetőig persze nem mentünk fel, az azért nem nekünk való, de így is láttuk, amit szerettünk volna, és egy nagyon jó kis estét töltöttünk el itt.

Másnap reggeli után pedig ismét nyakunkba vettük Athént, a már említett oldalon kiválasztottunk pár helyet, amit mindenképp látni szerettünk volna. Ilyen volt például a városi könyvtár épülete és annak környéke:

A városi park:

A Zeusz templom:

És végezetül a Lycabettus-hegy. Ez a hely arról nevezetes, hogy itt terem a legjobb szőlő, amiből Metaxát lehet készíteni, valamint a hegytetőről csodaszép kilátás nyílik a városra. Ide eljutni szép kihívás, mert a metrótól többszáz lépcsőt kell megmászni, mire eljut az ember a Funicular-hez, vagyis a siklóhoz, ami a hegy belsejében visz fel a hegytetőre. Akármilyen fárasztó is volt 35 fokban felmászni oda, minden egyes lépés megérte, mert ilyen gyönyörű volt odafent:

Egy szó mint száz, nagyon jó kis hétvégét töltöttünk itt, jó volt megint kimozdulni egy kicst.

Aztán múlt héten meg a lakásunkon dolgoztunk egy keveest. Kitaláltuk, hogy szeretnénk kicserélni a légkondinkat egy modernebbre, aminek már van wind-free funkciója is. Ez egy nagyon hasznos dolog, mert pl. éjszaka nyugodtan lehet hűteni, anélkül, hogy szélben kellene aludnunk, de napközben is hasznos, mert anélkül, hogy nagy légmozgást csinálna, kellemesen tudja hűteni a lakást. 

Odáig még rendben ment minden, hogy megrendeltük a kondit és kihozta a futár, de szerelőt találni, aki nem augusztus végén, szeptember elején jönne szerelni, hát az egy művészet volt. Szerencsére Biyadhoo két nap alatt talált egy nagyon rendes, jófej klímást, aki még pénteken délután kijött és bekötötte mindkét klímát. Úgyhogy most nagy a boldogság, várjuk, hogy jöjjön a meleg és lehessen egy kicsit húteni vele :)

Aztán ha már így benne voltunk a szerelésben, kicseréltük a fürdőben a törölközőszárítós radiátort is, mert borzalmasan nézett már ki. Szintereztetni is lehetett volna, de a szinterezés nem sokkal kerül kevesebbe, mint egy új, ígyhát inkább újat vettünk, és Biyadhoo szépen kicserélte. Végezetül pedig átfestettük újra a hálószobát: már régen meg kellett volna ezt tenni, csak az a színárnyalatú festék, amivel eredetileg be volt festve, jó ideig nem volt kapható, de most végre sikerült szerezni, így a hálószoba is nagyon szép lett.

Ma pedig TV-t vettünk, de erről majd később, most megyek vissza segíteni Biyadhoo-nak a szerelésben, festésben, takarításban.