Végre ez is eljött :) Elmúlt a zárás, ami most az átlagosnál kicsit küzdelmesebbre sikeredett számomra, illetve Biyadhoo-nak is sok munkája volt mostanában, így mindkettőnkre ráfért egy kis kikapcsolódás, ezúttal egy kétnapos római kirándulás formájában.
Kellemes repülésben volt részünk odafelé, de kb. fél óra késéssel érkeztünk. Ez még önmagában nem lett volna baj, de egy kisebbfajta kihívás volt megtalálni, hogy pontosan melyik is az a busztársaság, amelyikkel a legkedvezőbb áron lehet bejutni a reptérről Rómába. Ugyanis a római közlekedési bérlet a reptéri buszokra nem érvényes, miért is lenne az :). Végül pont elcsíptük az induló buszt, amivel bejutottunk a Termini állomásra, ami az egyik legnagyobb közlekedési csomópont. Innen néhány perc gyaloglásra volt a szállásunk, így először elfoglaltuk azt, hogy lepakolhassuk a felesleges holminkat, mielőtt nekiindulunk a gyaloglásnak.
Valamikor délután 4 körül indultunk el, de még ekkor is pokoli meleg volt. Először azt gondoltuk, nem veszünk bérletet, mert elérhető sétatávolságra van minden, amit látni szeretnénk. Ezt aztán a Colosseum meglátogatása után felülbíráltuk, egyrészt azért, mert rájöttünk, hogy a 4-5 km-ek számunkra nem sétatávolságok, másrészt azért is, mert többféle kihívással is szembe kellett néznünk a nap folyamán. Nagyítóval kell keresni ugyanis az olyan boltokat, ahol kapni hűtött innivalót, és lehet kártyával fizetni, ami ilyen forróságban eléggé megviselt minket. A másik kihívás a jegyváltás a helyi BKV-re. A metróállomásokon, illetve kis trafikokban, lottózókban lehet jegyet kapni, viszont a kártyát ezek egyike se eszi, így keríteni kellett egy bankautomatát, amiből azon a környéken, ahol épp jártunk, nem igazán volt egy se.
No de azért nem adjuk mi fel olyan könnyen, végül szereztünk innivalót is, bérletet is, így már szabad volt a vásár, lehetett mászkálni. Igyekeztünk Róma legtöbb nevezetességét besűriteni ebbe az egy délutánba-estébe. Végül minden nem jött össze, de eljutottunk a Colosseumhoz, a Szent Péter térre, láttuk az Angyalvárat, keresztül sétáltunk a Piazza Navonán, majd elmentünk a Trevi kúthoz és végül a Spanyol Lépcsőhöz. Természetesen Cukikacsusz is velünk tartott az úton :)
A nagy sétától kifáradva a Spanyol Lépcsőtől nem messze találtunk egy picike, ámde nagyon hangulatos éttermet, Hosteria da Giggi névre hallgat. Ennyire szuper helyen már régen vacsoráztunk! A pincérek hihetetlen kedvesek, közvetlenek, de épp csak annyira, hogy kellemesen érezze magát a vendég, lesik minden kívánságunkat, és hát a vacsora... Már hetek óta négysajtos pennéről álmodoztam, szentül elhatároztam, hogy ezt szeretnék vacsorázni. Az étlapon volt ezer féle tészta, de ez pont nem. Biyadhoo javasolta, hogy kérdezzem meg, nem kaphatnék-e mégis. A pincér széles mosollyal vágta rá, hogy dehogyisnem :) Ilyen finom négysajtos tésztát az életemben nem ettem még soha, maga volt a földöntúli boldogság! Biyadhoo azt mondja, a lasagne is isteni volt, amit ő evett. És egy ilyen kimerítő, forró nap végén mi eshet a legjobban a vacsorához? Természetesen egy jeges Aperol spritz :)
A vacsora után némiképp feltöltődve visszamentünk a szállásunkra és bedőltünk az ágyba.
Másnap szerettük volna megnézni a Victor Emanuelle emlékművet, okosan ki is néztem a metrótérképen, hogy ehhez hová kell elmenni. Csak épp az volt a baj, hogy a Victor Emanuelle tér az valójában egy zsebkendőnyi kis parkocska, durván 5 km-re a keresett emlékműtől :) Mivel az előző napi gyaloglás után komoly izomlázzal küzdöttünk mindketten, úgy határoztunk, hogy ennyi elég volt a gyaloglásból, kimentünk hát inkább a reptérre. Ahol persze tovább folytattuk a gyaloglást, hogy valamivel elüssük az időnket a gépünk indulásáig. Ami egyébként szintén megér egy mesét.
Budapestről a gép tökéletesen időben érkezett, tán még picit előbb is. De a rómaiak addig-addig szerencsétlenkedtek, míg a már eleve fél órával későbbre tolt indulásunkat eltolták további egy órával. Ezzel nem az volt a fő baj, hogy ücsörögtünk a repülőgépben, hanem az, hogy a gép személyzete már nagyon közeledett az aznapi munkaidejének a végéhez. Az egyik légiutaskísérő mondta, hogy ha mostantól (amikor az egy óra már majdnem letelt) számítva fél órán belül nem szállhatunk fel, akkor ittragadunk Rómában, mert a személyzet nem indulhat el úgy, hogy útközben járjon le a munkaideje. Szerencsére még épp időben kaptunk felszállási engedélyt, így hazajutottunk, nagyjából másfél órával később, mint kellett volna.
Mindent összevetve nagyon szuper kis kirándulás volt, hihetetlen jól éreztük magunkat!
