A minap nagy öröm ért. Persze nem kell valami egetrengető dologra gondolni, nekem mégis sikerélmény volt. Történt ugyanis, hogy pár hete valaki meghívott facebook-on egy főzős csoportba, amit tudatlanságból vagy figyelmetlenségből, már nem is tudom, de csípőből visszautasítottam, és okosan azt is bejelöltem, hogy ne adhassanak mások hozzá ehhez a csoporthoz. Aztán persze rájöttem, hogy ez nagy hiba volt, és vissza akartam csinálni az egészet, ami nem egy egyszerű feladat, mert sehol sem találtam olyan lehetőséget, hogy feloldjam a tiltást. Rengeteget olvastam a neten, és mindenhol azt írták, hogy ez nem visszacsinálható. A mai napig nem tudom, a végén hogyan oldódott meg, de a lényeg, hogy pár napi küzdelem után sikerült bejutnom, hála Biyadhoo-nak és a csoport adminjának :)

Na ez eddig még nem éppen a sikerélmény kategória, sokkal inkább a hülyejúzer iskolapéldája :) De ha már végre bekerültem a csoportba, hát posztoltam is pár képet a Biyadhoo által készített szebbnél-szebb tálakról. Aztán egyszer csak felkerült egy poszt a csoportba, hogy az én képemet választották borítóképnek, mert annyira szép, és mert annyira kitartóan küzdöttem a tagságért :) Én pedig annyira örültem neki :)

Íme, a "pályamű":

menzacover

Pénteken T-s rendezvényen voltunk, szerveztek nekünk egy szakmai napot, ahol hálózati központokat nézhettünk meg, illetve felmehettünk a T Száva utcai tornyába is. Nem állítom, hogy a hálózati központokban elhangzottakból mindent megértettem, jó része számomra kínai volt, de a toronylátogatás nagy élmény volt. Már régóta szó volt róla, hogy megyünk, és most végre sikerült összehozni. Az időjárás nem volt a legjobb, mert borult, esős idő volt, de így is egészen szép kilátásunk volt Budapestre, a torony 24-dik emeletéről :) 

Ttoronyview

Ttorony

A program végeztével pedig nálunk gyűlt össze a kis csapat, és immár kényelemben és melegben folytattuk még estig a beszélgetést, egy finom, Biyadhoo-féle sztrapacska, illetve némi kis fehérbor társaságában :) 

Kellemes kis nap volt, jól éreztük magunkat, és jó volt újra látni T-s barátainkat is!

 

Megint szuper kis nyaralásban volt részünk, és azt hiszem, nem mondok újat, ha azt mondom, hogy semmi, de semmi kedvünk nem volt hazajönni :) Persze, amikor már itthon vagyunk, akkor már jó, mert imádunk itthon lenni, de elindulni hazafelé, hát az nem a legfelemelőbb érzés :) Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Az utunk odafelé nagyon sima volt, és pontosan is érkeztünk Barcelonába. A repülőről mindig szívesen nézegetjük a felhőket, vagy az alattunk levő tájat, és ez alkalommal ilyen gyönyörű naplementében volt részünk:

naplemente

Barcelonában még jó 80 km-re voltunk a célunktól, és már este fél 9 volt. A Salou-ba való buszozás nem volt éppen a legegyszerűbb, mert akit kiállítottak a buszmegállóba, hogy információt szolgáltasson, annak sajnos nem volt erőssége az angol nyelv, nekünk meg nem erősségünk a spanyol. Így aztán csak második nekifutásra értettük meg a jegyvásárlási folyamatot, de mikor ez megvolt, onnan már egyszerűen eljutottunk a szállásunkra. 

Már rögtön a bejelentkezésnél meglepődtünk: éjfél felé járt az idő már, és épp azon gondolkoztunk, hogy ha lepakoltuk a csomagjainkat, akkor el kell menni még vacsorázni, amikor is a recepciós átadott nekünk két papír zacskót, benne szendviccsel, almával és vízzel, hogy mivel lemaradtunk a vacsoráról, készítettek nekünk egy kis hidegcsomagot. Itt már nagyon meg voltunk hatódva, de még nem volt vége: felértünk a szobánkba, ahol is jégbe hűtött pezsgő és ásványvíz várt minket :) Enyhén szólva is leesett az állunk, mert egyébként nem valami luxusszállodáról, hanem egy háromcsillagos hotelről van szó. 

A technológiájuk egyébként hatalmas: mindenki kap egy karszalagot, amiben van egy RFID chip. Ez van felkódolva, és ezt kell használni a szoba nyitásához (ami nagyszerű, mert nem kell kulccsal bajlódni, vigyázni rá, hogy el ne veszítsük), és az étteremben is ezt csipogják le, hogy ellenőrizzék, jogosult-e az ember az adott étkezésre.

Másnap reggeltől pedig kezdetét vette a "Nagy zabálás" című showműsor :D Szokásunktól eltérően most teljes ellátásra fizettünk be, és nem bántuk meg: minden étkezésnél hihetetlen választék állt rendelkezésre, alig tudtuk végigenni mindazt, amit meg szerttünk volna kóstolni, pedig hősiesen próbálkoztunk :) Egy biztos: hódoltunk a kulináris élvezeteknek rendesen :)

A szálloda nagyon szép volt, nézzétek csak:

poolmorning

kacsuszpool

jaimepark2

jaimepark1

jaimepark3

palma

kacsuszbuli

Egyik nap vendégünk volt, egy csodaszép macsek személyében, aki teljesen magától úgy döntött, birtokba vesz először engem, utána pedig a törölközőmet :)

macskusz2

macskusz1

Az időnket egyébként passzív láblógatással, sok pancsolással és sétálgatással töltöttük. 

A tengerpart nagyon jól nézett ki és a víz is kellemes volt, de figyelni kellett rá, hogy korán reggel menjünk ki, mert 11 óra körül már kezdett számunkra túl nagy lenni a tömeg, így ilyentájt már mindig visszamentünk a szállodába, ott sokkal kevesebben voltak.

beach1

beach2

beach3

Esti sétáink során pedig ilyen szép helyeken és hangulatos utcákban, tereken jártunk:

seta1

seta2

seta3

seta4

seta5

seta6

seta7

seta8

seta9

seta10

szephaz

Ez a színes SALOU felirat egyébként nagyon sok helyen megtalálható a városban, de még a buszokra és a szelektív szemetesekre is fel van festve - mintha egy brand-et építettek volna maguknak rá, nagyon ötletes. 

Még mielőtt elutaztunk volna, egy ismerősöm azt mondta, hogy ő nagyon szereti Salou-t, mert nagyon szép, elegáns hely. Tökéletesen osztom a véleményét, és azt hiszem, a fenti képek is ezt támasztják alá :)

Egy szó, mint száz, ismét fantasztikusat nyaraltunk, és feltöltődtünk az előttünk álló őszre és télre, na meg a hamarosan kezdődő zárásra :)

 

További bejegyzések