Amikor 2007. február 19-én a nászutunkról hazaindultunk, nem hittem benne, hogy valaha is visszajutunk még a Maldív-szigetekre, annyira elérhetetlennek tűnt, ám most, 12 évvel később mégiscsak visszatérhettünk a földi Paradicsomba.
Ez alkalommal kipróbáltuk a harmadik öbölmenti légitársaságot, a Qatar Airwayst is. Ötcsillagos légitársasághoz méltó kiszolgálásban és ellátásban volt részünk, a nagy, kétfolyosós gépek nagyon kényelmesek is voltak, de Dohából hazafelé egy Airbus A320-szal jöttünk, ami majdhogynem kényelmetlenebb volt, mint egy fapados légitársaság hasonló repülője. Még nekem is, aki nem vagyok valami magas, szűk volt a lábér, nagyon beszorítva éreztem magam. Nade panaszkodás helyett inkább mutatom, hogy milyenek voltak a nagy gépek :)
Itt azért el lehetett férni kényelmesen:
Nem maradtunk éhen :)
Budapestről nyilvánvalóan nincs közvetlen járat a Maldívra, így aztán Dohában kellett átszállnunk. A dohai reptér hasonlóan nagy, fényes, csillogó, mint bármi az Emirátusokban.
Maléba megérkezésünk után ki kellett deríteni, hogy honnan is megy a hajó Thulusdhoo-ra. A leendő szállásadónk szépen leírta, hogy a Refcool Express-t kell keresnünk, ami 11 órakor fog indulni, de akárkit kérdeztem meg ott a hajóállomáson, ami egyébként közvetlenül a reptér kijáratánál van, senkinek még csak elképzelése se volt róla. Bevallom, emiatt kicsit megijedtem, hogy mi lesz, de végül 11 után pár perccel megérkezett a hajó és rendben el is vitt minket Thulusdhoo-ra. Maléban, ahol nagy hajóforgalom van, még a kikötőben is ilyen csodaszép a víz egyébként, szóval már itt kedve lenne az embernek csobbanni egyet, de hát sajnos itt még nem lehet :)
Thulusdhoo-n ez volt az előre lefoglalt szállásunk, ami végül amolyan túrórudinak bizonyult, kívül csoki, belül meg egy nagy túró:
Volt velük néhány probléma, ami megérne egy külön bejegyzést, itt most annyi a lényeg, hogy sorozatos átverésekre épült az egész, így aztán egy éjszaka után úgy határoztunk, hogy nekünk ebből elég, és átköltöztünk egy másik hotelba, ami viszont már tökéletes volt. A booking com segítségével közben kardoztunk ezekkel a kutyaütőkkel, hogy visszaszerezzük a pénzünket, ami végül kb. két hét alatt sikerült is.
A Season Paradise, ahová átmentünk, végül tökéletes választásnak bizonyult: kényelmes szoba, finom, svédasztalos reggeli nagy választékkal, szuperkedves személyzet, gyönyörű kert és infiniti pool az ötödik emeleten, a tetőn, ahonnan csodaszép kilátás nyílt körbe a szigetre és az Indiai-óceánra.
A buliból természetesen Cukikacsusz se maradhatott ki :)
Itt aztán 10 napig tökéletes semmittevéssel, pihenéssel, feltöltődéssel és a környezetünkben való gyönyörködéssel töltöttük az időt.
Egyik nap voltunk egy sznorkelezős hajókiránduláson, ahol rengeteg csodaszép halacskát és korallokat láttunk. A goproval csak videók készültek a víz alatt, képek nem, így halacskákat nem tudok mutatni, de nézzétek, a Sandbank, vagyis homokpad, ami körül úszkáltunk, mennyire szép kis hely:
Szerencse, hogy ilyen felhős volt az idő, mert így a kb. két órás úszkálás alatt nem égtünk szénné, a víz viszont kellemes meleg volt - egyszóval tökéletes "kirándulóidőnk" volt :) Az időjárással egyébként hatalmas szerencsénk volt: szeptember még vastagon az esős évszak ideje, de amíg ott voltunk, tán kétszer vagy háromszor áztunk el, a többi napon remek idő volt, a nap is elég sokat sütött, így aztán fogyott a 30-as naptej rendesen :)
A 10 nap eltelte után nem nagyon akaródzott hazajönni, az egyetlen, ami vigasztalt minket, hogy jövőre ismét megyünk, ezúttal februárban, amikor arrafelé tombol a nyár. Bónusz, hogy a házassági évfordulónk idején és Valentin-napkor is ott leszünk, épp úgy, mint 2007-ben.
Rá kellett jönnünk, hogy ez a hely számunkra az, ahol tökéletesen ki tudunk kapcsolódni, fel tudunk töltődni, így az a tervünk, hogy minden évben visszamegyünk ide :)