Habár jóideje hallok és elég sok mindent tudok is róla, valójában ezen a hétvégén találkoztam először Domival, amikor is Vikivel együtt voltak nálunk. Pontosabban csütörtökön láttam először, de az nem volt túl mélyreható, mert akkor csak ügyet intézni voltunk együtt.

Tartottam az első találkozástól, igazából fogalmam sem volt, hogyan kellene kezelnem ezt a helyzetet, de végül azt hiszem, bejött a stratégia, hogy nem volt stratégiám :-)

Péntek este jöttek a lányok. Domi először kicsit meg volt illetődve, de aztán hamar feloldódott, ami vélhetően nagyban köszönhető volt Vikinek is. Este vacsiztunk meg beszélgettünk egy kicsit, a csajok meg kockultak közben, aztán mentünk aludni.

Szombaton délelőtt a ronda idő ellenére Aquaworld-özni mentünk. Domi nem volt még sosem, úgyhogy Vikivel nagy lelkesedéssel ment végig az összes létező csúszdán. Ahogy elnéztem, tetszett neki a dolog :-) A kezdeti félelem után hamar megjött a bátorsága. Az ott töltött két órát végigcsúszdázták, le se lehetett lőni őket...

És aminek igazán örültem, az az volt, hogy eredetileg úgy volt, szombat este hazamegy, de hazafelé jövet  mondta, hogy ő inkább vasárnap reggel menne...

Ebédre csináltunk grillhusit, ami szokás szerint osztatlan sikert aratott :-) Utána meg nekiálltunk társasozni, majdnem este 10-ig játszottunk. Jó volt végre játszani, mert ketten meg hárman ezek a játékok nem izgalmasak annyira, de így négyen már tök buli. Meg hát "csapat"- vagyis inkább "családépítésnek" sem utolsó. Szerintem sokkal jobb így tölteni egy szombat délutánt, mint amikor mindenki ül a saját gépe előtt és kockul. Abban nincs semmi interakció...

Társasozás után dumcsiztunk még egy ideig, aztán lefeküdtünk, ma reggel meg Biyadhoo elvitte Domit haza.

Szerintem jól sikerült az első közös hétvége, remélem, hogy a többi majd még jobb lesz, ahogy Domi egyre jobban feloldódik a társaságunkban.

Lassan de biztosan szép nagy család leszünk :-)