Pénteken, mikor jött hozzánk Viki, Biyadhoo-val észrevették, hogy tőlünk 500 m-re nyílt egy kis korcsolyapálya. Viki egész hétvégén fűzte az agyunkat, hogy menjünk ki korizni. Igenám, de kiderült, hogy rá már kicsi a korija, Biyadhoo-nak meg egyáltalán nincs is, úgyhogy meggyőztük magunkat, hogy nem megyünk.

Tegnap este egy kis borozásra át akartuk hívni apámékat, de nem értek rá, mert vendégségben voltak, úgyhogy ma jöttek, ebédre. Apámmal közösen megint csináltunk felturbózott tojásrántottát, virslivel, lecsóval, paradicsommal, hagymával, és némi ketchuppal. A múltkorihoz hasonlóan ez is országos sikert aratott, nem maradt belőle egy falat sem :-)

Mondtuk Ilusnak, hogy nyílt ez a koripálya, és hogy egy alkalommal van-e kedve eljönni velünk megnézni. Szó szót követett, végül kitaláltuk, hogy próbálja meg Viki Ilusnak a koriját, hátha az jó rá. Mázlink volt, mert jó volt, Ilus meg valahogy belepasszírozta magát Viki cipőjébe :-) Ezek után már Biyadhoo-nak se volt választása, irány a Decathlon, korcsolyát venni.

Így aztán végül kimentünk. 400 Ft a belépő, szóval nem vészes, és még csak sokan se voltak. Csakhát a jég. Így vasárnap délután már olyan, mint a Thököly út macskaköves része, azaz konkrétan szétrázza az ember agyát :-) Menet közben egy nem idén barnult fiatal fickó majdnem nekiment Ilusnak, merthogy tökre nem tudott korizni. Ijedtében, mikor rájött, hogy nem tud kerülni, ennyit bírt mondani: "Vigyázzá, Mama!"... Miután Ilus nem képelte föl visszakézből ezért a beszólásért (tudni kell, hogy Ilus aztán sok mindennek kinéz, csak mamának nem), a következő találkozásnál azt mondja: "Mama, taníccsá meg, hogy köll". Ilus magyarázott neki valamit, majd ment tovább. Következő kör: "Mama, taníccsad mán meg az öcsémnek is hogy hogy köll!" Ilus az öcsnek is magyarázott valamit, majd megint ment tovább... Jól elvoltak, meg kell hagyni...

MIndeközben Biyadhoo azzal küzdött, hogy túl éles volt a zsír új korcsolyája, úgyhogy csiszatolta egy kicsit, de a végére sikerült használható állapotba hoznia, és ő is tudott száguldozni. Meg is állapítottuk Ilussal, hogy Vikivel olyanok, mint két tojás: a mozgásuk, a tartásuk, a hátsó felük meg a lábuk, tök egyforma. Nem hiába, apja-lánya :-)

Egy óra korizás után kellőképpen elfáradva eljöttünk. Biyadhoo még hazavitte Vikit, aztán most meg mindjárt veszünk egy forró fürdőt, és irány az ágyikó. Holnap kezdődik újfent a robotolás.