Az előző bejgyezésemben emlegetett fitness club-ból tegnap felhívott a csaj, aki a bemutató alkalomra invitált. Mondta, hogy pénteken nem volt bent, amikor mi voltunk, de a kollégái szóltak neki, hogy jártunk ott. Kérdezte, hogy tetszett, majd számomra kissé rámenősen megpróbálta megtudni, hogy szeretnék-e belépni a klubba.

Miután mondtam, hogy nem, szintén kissé rámenősen megkérdezte, hogy miért. Udvarias ember lévén nem az volt a válaszom, ami először az eszembe jutott ("azé' wazze, me' nincs ennyi pénzem"), hanem igyekeztem hárítani. Valahogy nem szeretem, ha az anyagi helyzetemet akár közvetve is firtató kérdésekre kell válaszolnom. Csak nem nyugodott bele, míg a végén már kicsit modortalanabbul voltam kénytelen közölni vele, hogy nem óhajtok belépni, és nem óhajtom közölni vele ennek okát. Végre megértette.

Valahol őket is értem, nyilván próbálnak tagokat toborozni, de lehetséges, hogy jobban járnának vele, ha lehetne mondjuk havibérletet is venni, nem csak éveset.


Read More

Még hónapokkal ezelőtt a cégnél, ahol dolgozom, volt lehetőség rá, hogy az egyik belvárosi, amúgy roppant elit fitness club szolgáltatásait ingyenesen kipróbálhassuk. Akkor egy barátnőmmel-kolléganőmmel együtt elmentünk megnézni. 

Mindketten eléggé koca-sportolók vagyunk, és nem vagyunk hozzászokva a méregdrága, csillivilli termekhez, márpedig ez pont ilyen volt. Amikor megérkeztünk még egy adatlapot is kitöltettek velünk, amin megadhattuk többek közt a telefonszámunkat.

Egyszer csak csörög a telefonom, ebből az ominózus fittnesteremből hívtak, hogy kisorsoltak és megint elmehetek egy ingyenes alkalomra, és vihetek magammal még egy embert, ha szeretnék. Így ugyanezzel a lánnyal, akivel a múltkor voltunk, megbeszéltük, hogy elmegyünk ma munka után.

Kicsit elhúzódtak a dolgaink, így nem értünk oda pontban 6-ra, ahogy meg volt beszélve, csak kicsit később.

A recepción egy öltönyös fiatalember és egy szintén jól öltözött hölgy fogadott bennünket. Megmondtuk, kik vagyunk, miért jöttünk. Ó persze, már vártak bennünket. Kaptunk egy-egy rend törölközőt (egy kicsit és egy nagyobbat), meg a szekrényhez számzáras lakatot.

Az öltözőkhöz az út a konditerem részleg előtt vezet el. Itt van egy pult, ahol a rendszeres sportolóknak névsorba szedve ki van rakva a napi edzésprogramja - bizonyára mindegyiküknek van személyi edzője, annyira tudományosnak tűntek ezek a lapok így messziről.

Bementünk az öltözőbe. A színvilága nagyon nem az én ízlésem, de roppant igényes. Sötétbarna szekrények, sötét színű csempézett padló, a mosdó - fürdő részleg is nagyon igényesen van kialakítva, minden szép tiszta. Ahogy beléptünk, már biztosak voltunk benne, hogy ez nem a mi világunk itt: a lányok állati márkás tornaruhákban és -cipőkben voltak, illetve 2-3 lányt is láttunk, amint nagy átéléssel sminkelt edzés után. Biztos mindnek randija volt :-)

Mivel későn értünk oda, órára nem tudtunk bemenni, a konditerem meg egyikünket se érdekelte, így beültünk a szaunába. Jól be volt fűtve, nem volt vele gond. Szerencsére rajtunk kívül csak 2 csaj ült bent, így el lehetett férni.

Szauna után vettünk egy gyors zuhanyt (egyenként elválasztott, zárható zuhanyfülkék, falra szerelt szappantartóból tusfürdő és hajsampon jön), aztán öltözés és indulás haza.

Ez alatt a kb egy óra alatt, amit ott töltöttünk, igazából nem mondhatom, hogy rosszul éreztük magunkat, mert tényleg jó volt szaunázni egy kicsit, de valahogy az egész helyből sugárzik, hogy nagyon drága, nagyon elegáns hely, ahová nagyon menő emberek járnak, elsősorban presztizsből. Ezeken a lányokon egy deka zsír nincs, a narancsbőrt csak hírből ismerik, és még edzés után, hót csatakosan is süt belőlük a hihetetlen önbizalom. Olyan érzésünk volt, hogy nagyon nem vagyunk idevalók, kb. mint amikor Mari néni Piripócsról megjelenik az Operabálon... Nyilván, hiszen a honlap tanúsága szerint éves bérlet kapható csak, potom 300,000 Ft-ért. Hát köszi...

Szaunázni viszont nagyon jó volt, és végre egy kicsit kötetlenebbül is tudtunk beszélgetni, hogy nem a munkahelyen voltunk


Read More

További bejegyzések