Világéletemben ateista nevelést kaptam, ennek megfelelően nem is vagyok megkeresztelve és Istenben sem hiszek. Azonban az én kedvenc kicsi sógornőm (persze a férjével egyetértésben) úgy döntött, szeretné, ha én lennék az idén augusztusban születendő gyermekének a keresztanyja.
Nagy feladat elé állított ezzel. Amennyire eddig sikerült utánanéznem a dolgoknak, ennek a megitsztelő felkérésnek csak úgy tehetek eleget, ha a keresztelő előtt magam is megkeresztelkedem. És, hogy biztosan ne legyen akadály, katolikusnak kell keresztelkednem, mivel a gyerkőc is katolikus lesz majd. Arról még nem sikerült megbizonyosodnom, hogy valóban feltétel-e, hogy legyek első áldozó és bérmálkozzak is, mielőtt keresztszülő leszek, de a legtöbb ilyen témájú oldalon azt láttam, hogy ez is szükséges.
Igazság szerint tényleg megtisztelő, hogy engem szeretnének a kiskölyök keresztanyjának, és szeretnék is eleget tenni a kérésüknek. Viszont azzal kapcsolatban komoly ellenérzéseim vannak, hogy hitoktatásra járjak. Ugyanis azt is megtudtam, hogy ha 6 évnél idősebb a keresztelkedni kívánó személy, akkor a keresztelő előtt hitoktatásokon is részt kell vennie.
Annak idején az iskolában tanultunk vallástörténetet, emlékszem is még egy-két dologra, de valahogy nem tudom elképzelni magam, amint hitoktatáson ücsörgök. Az meg végképp érdekes jelenet lenne, amikor felteszi nekem a pap a kérdést, hogy "És mondd, gyermekem, miért szeretnél te megkeresztelkedni?" Most mondjam meg neki az igazat, hogy "Atyám, én ebben az egész hókuszpókuszban nem hiszek, de szeretnék a sógornőm kívánságának eleget téve gyermeke keresztanyja lenni"? Ha ezt megteszem, már eleve nem vagyok az egyház felfogása szerint alkalmas keresztszülőnek. Ha meg előadom, hogy hát én tulajdonképpen nagyonis istenfélő ember vagyok, akkor meg rámszakad a plébánia teteje...
Valami megoldást kell találnom. Mert, akárhogyis van, szeretnék keresztszülő lenni, de a vallási meggyőződésemen nem igazán tudok változtatni...
Read More
