Ez a mostani egy különösen izgis hétvégének indult: Most tartottuk a családdal a szülinapomat (nem árulom el, hanyadikat :-)), illetve tegnap este volt a házunkban az első hivatalos közgyűlés. Holnap pedig megyünk szavazni - minálunk lesz második forduló.

A közgyűlés nagy bulinak ígérkezett, mivel már eddig is sok vita volt a lakók között, amiknek  a végére időszerű volt már pontot tenni.

Végül két és fél óra alatt sikerült lezavarni a dolgot, de a legfontosabb kérdésekben a döntést elnapoltuk. Jó kis balhé kerekedett a kocsik udvarba való beállása ügyében, és nem csak a közgyűlésen, hanem még a családon belül is.

Ez volt tegnap. Ma meg a családdal ünnepeltük a szülinapomat, itt nálunk, így mi főztük az ebédet. Tegnap nagy okosan találtam egy borsmártás receptet a neten, ami a leírás alapján szimpinek tűnt, ezt akartuk megcsinálni roston csirkével. A receptet pontosan követve készült a mártás, mégis bűn rossz lett, úgyhogy kénytelenek voltunk kidobni... Ekkor már csak kb. 35 perc volt a család érkezéséig. Ott álltunk egy bekevert, amúgy nagyon finom krumplipürével, másfél kiló laskára vágott nyers csirkemellel, meg a nagy gonddal, hogy mi a francot fogunk ezek után főzni.

Végül a hűtőben körülnézve találtunk hagymát, mustárt, ketchup-ot, illetve maradt még a mártáshoz vett fehérborból, meg ugye ott figyel a "fűszer-arzenálunk" a szekényben. Végül Biyadhoo ezekből dobott össze egy nagyon finom ketchup-os húst, hasonlót, mint amit Ilus csinál, de mégis egész mást.

Épp elkészültünk, mire megjöttek a szülők. Vikit még gyorsan elzavartuk a kisboltba savanyúságért, aztán ebéd. Ízlett mindenkinek a husi. És Biyadhoo olyan kis édes volt, úgy állította be az egészet, mint ha én főztem volna a húst, pedig még csak azt sem tudtam akkor még pontosan, hogy miket is tett bele....

Ebéd után a szokásos kártyázós-punnyadozós-alvós-beszélgetős (meg időnként veszekedős) délután következett. De annyira azért nem lehetett rossz, mert valamikor este 8 után mentek csak haza.


Read More

Mindig is tudtam, hogy nekem irtó aranyos férjem van, de ezt Biyadhoo ma ismét bebizonyította (ha netán megfeledkeztem volna róla, de persze nem :-)).

Miután az előző bejegyzésben elbúcsúztam pistikétől, a szokásos hétvégi bevásárlásból hazatérve nagy meglepiben volt részem. Kedvenc növényem elvesztése miatt érzett bánatomat elűzendő, Biyadhoo hozott nekem egy fehér flamingóvirágot!

Nem egy nagy dolog, mégis úgy tudok örülni az ilyen meglepetéseknek. Máris szebb hétvégém lett tőle.

Kerítettem neki egy kaspót, és egyből elfoglalta méltó helyét, éppen azt, ahol pistike lakott a komódon.


Read More

További bejegyzések