Blog

A legutóbbi bejegyzésem óta eltelt időben megint történtek dolgok...

Egyrészt szerencsére Apám hazakerült a kórházból, s egyre jobban van. Másrészt meg múlt szombaton meg ma is party volt nálunk :-)

Múlt héten Biyadhoo régi "Jánosos" barátai jöttek. A szokásos beszélgetős, táncikálós, sörözős, régi-időkre-visszaemlékezős buli volt. Ez alkalommal megint jöttek számomra új emberek, akikkel eddig még nem találkoztam, de a velük való találkozás is volt annyira pozitív, mint amikor a többieket láttam először.

Valamikor éjfél fele sikerült egy kis izgalmat is vinni az életünkbe, miután összetörtem egy poharat és nagy ügyesen bele is nyúltam. Mindenki összeszaladt, hogy úristen-úristen, miután nem gyengén sikerült elnyisszantanom az ujjamat... Tényleg egészen "ügyes" voltam, mert jópár napig nem voltam biztos benne, hogy nem kell összevarrni, de úgy néz ki, megúsztam a dokit. Most már egész jól összeforrt.

Nem túl meglepő módon megint éjszakáig tartott a buli, valamikor éjjel 1 felé mentek haza az emberkék. Másnap kicsit kóma voltam, pedig jól ki kellett volna aludnom magam, mert ez a hét a munkában elég húzósnak ígérkezett, hónap eleje lévén.

Ennek megfelelően ki is ütöttem magam hétvégére a sok melóval, úgyhogy kimondottan jól jött, hogy az eheti buli, a gittegyletes konyha SIG nem tegnap volt, hanem ma. Már jó előre megbeszéltük, hogy tatár beafsteak-et készítünk, amihez Ricsi már hét elején megvette a húst és bepácolta. Olyan tatár-verziót még nem ettem, amit előre bepácoltak, úgyhogy kíváncsi voltam, hogy így milyen. De mondhatom, nagyon fincsi volt :-) Meg kell hagyni, Ricsi nagyszerű szakács, jó dolga lehet Anikónak mellette :-) Na nem mintha nekem nem lenne az, mert Biyadhoo is nagyon jól főz, szóval egy hangot sem szólhatok.

Az volt a terv, hogy társasozunk is a kajakészítés mellett, de aztán végül ez meghiúsult. Egy kisebb társaság pókerezett, de aztán azt sem folytatták, inkább ma ilyen beszélgetős, hülyéskedős nap volt.  Mivel holnap munka meg iskola, viszonylag hamar lelépett mindenki, és este 6-ra már az egész lakást rendbe is raktam.

Köszi mindenkinek mindkét bulit, jól éreztem magam Veletek!


Read More

Úgy indult, hogy hétvégén meghúztam a hátam, ezért pár napig annyira fájt, hogy nem bírtam rendesen aludni. Na, ez végre elmúlt, ma már egészen jól aludtam. Mivel nem mentem reggel dolgozni, csak délután, ezért később keltem a szokásosnál. Felkelés után két sms fogad Ilustól: az egyikben írja, hogy át tudnék-e menni,  másikban meg, hogy már nem kell...

No hát mondanom se kell, teljes pánik, hogy mi a fene történt... Hívom Ilust, de a telefonban már hallom egyrészt hogy valami gáz van, másrészt meg, hogy kocsiban ülnek, ami náluk reggel fél 8-kor elég szokatlan, tekintve, hogy Apám későn kelő. Hát kiderült, hogy úton vannak a kórházba....

Részletekkel nem untatlak benneteket, meg Apám se biztos, hogy örülne, ha tudná, hogy az internetre is fölírom, hogy beteg, úgyhogy lényeg a lényeg, bent tartották, kezelgetik, aztán kedden kiderül, merre hogyan tovább.

Szerencse, hogy reggel nem mentem munkába, sokra nem mentek volna velem úgyse, tekintve, hogy már reggel kisírtam a két szemem, majd délben, mikor hívott Ilus a hírrel, hogy bent kell maradnia Apámnak, és hogy viszonylag komoly baj is lehetett volna, ha nem mennek be, ismét előadtam ugyanezt. Aztán mikor már tudtam Apámmal is beszélni telefonon, akkor kicsit megnyugodtam, és még a délutáni meetingre is képes voltam viszonylag jól koncentrálni.

Este aztán bementünk hozzá a kórházba. Hát továbbra is tartom, hogy csak beteg ne legyen az ember... Rend meg tisztaság volt a kórházban, nem mondhatom, hogy nem. A nővérke is kedves volt, és szerencsére csak egy valaki van a kórteremben Apámon kívül, az is az átellenes sarokban, szóval nem ezzel van a baj. De annyira nyomasztó egy hangulata van, hogy az embernek az életkedve is elmegy tőle. Látszik, hogy borzasztó régi minden, hogy nincsen pénz normálisan felújítani a dolgokat, meg úgy egyáltalán. A legjobban az tetszett, hogy a kórházi ágyneműkre ugye rá van pecsételve a kórház neve. Namármost Apám ágyneműjére egy egészen másik kórház neve volt pecsételve, nem az, amelyikben van... Basszus, már ennyire nincs lóvé, hogy egymás között cserélgetik az ágyneműt a kórházak, vagy mi??? Ááááá, hihetetlen...

Majd mindezek után hazafelé akartunk venni magunknak egy kis bort, búfelejtés gyanánt. Meg is vettük, és vettünk mellé még mást is, csak épp kajajeggyel akartunk fizetni. A számla polntosan 1000 Ft volt. Odaadtunk pontosan 1000 Ft értékű kajajegyet. Pénztáros néni közölte, hogy ezt így nem lehet, akkor vegyünk még valamit, rágót, TicTac-ot, akármit, mert a gép nem engedi, hogy így fizessünk. Miért? Nem éri meg a Sparnak, hogy a kedves vevőnek ne kelljen rendes pénzt is adnia, vagy mi? Nem is értem: 1000 Ft-ot kért, adtunk 1000 Ft-ot, miért nem jó ez így??? Na mindegy, ilyeneken már nem bosszankodom, van elég bajom enélkül is.

Ebben a mai napban azt hiszem, az a legjobb, hogy mindjárt vége, és remélem, holnap szebb idők köszöntenek ránk...


Read More

További bejegyzések