Blog

..., írta Vörösmarty. Van is benne némi igazság, de azért néha jó dolog elmélázni azon, hogy mi lenne, ha...  Ha mondjuk megnyernénk a lottón a főnyereményt.

Néhány milliárd forinttal azért már lehetne mit kezdeni. Első cselekedetem az lenne, hogy fölmondanék, a második az, hogy megvennénk a szomszéd lakását és összenyitnánk a miénkkel, a harmadik pedig az, hogy a mostani egy helyett két autónk lenne. Ezután a megmaradt összeget valamilyen viszonylag alacsony kockázatú dologba befektetnénk, és a befektetés hozamából élnénk, mint Marci Hevesen :-)

Pár évet el tudnánk tölteni azzal, hogy beutaznánk az egész világot, minden jobb helyet felkeresnénk. Persze nem úgy, hogy elindulunk és majd mondjuk 3 év múlva hazajövünk, hanem mindig csak pár hétre, maximum 1-2 hónapra mennénk el, aztán hazajönnénk. Pár hét pihenés, aztán újra a nyakunkba vennénk a világot.

Eltöltenénk pár hetet vagy hónapot Ausztráliában, búvárkodnánk a nagy reef-nél (persze előtte letennénk a búvárvizsgát is), megnéznénk Sidney-t, Canberra-t, a sivatagot, meg minden egyebet, amit érdemes. Nem hagynánk ki Francia Polinéziát, Új-Zélandot és a Csendes-óceán kisebb szigetecskéit se, ha már arra járunk. Ezeknek a helyeknek valami olyan különleges hangulata van, hogy az ember simán elfelejti a világ összes baját, ha ott van. Sugárzik a boldogság és a kiegyensúlyozottság az emberekből, még akkor is, ha esetleg mindennapi megélhetési gondjuk van. Valami hihetetlen....

Egyszer körülnéznék Japánban, Thaiföldön, Indiában és a Fülöp-szigeteken is. És hát természetesen pár hétig lógatnánk a lábunkat a Maldív-szigetek néhány szigetén is, ami a nagy-nagy kedvencünk (egyszer talán majd arról is mesélek egy külön bejegyzésben).

Ázsián belül ahol még körülnéznék az Dubai, Qatar és Jordánia (különös tekintettel Petrára és egy vörös-tengeri búvárkodásra), természetesen csak akkor, ha az arab világ befejezte a forrongást.  Egyszer az életben fürdenék a Holt-tengerben is, és ha már arra járok, mindenféle vallási cécó nélkül vetnék egy pillantást Jeruzsálemre is.

Ezek után következne Afrika, ott is elsősorban a természetfilmekben oly sokszor látható Serengeti, Masai Mara és Okawango. Na meg a Viktória vízesés, a Kilimandzsáró és Madagaszkár. A sok safari-tól elfáradva pedig pihennénk egy kicsit a kenyai vagy a zanzibári tengerparton.

Jöjjünk vissza egy kicsit Európába is :-) Itt már mindketten elég sok helyen jártunk, de biztos, hogy elmennék egyszer Finnországba, Svájcba és Liechtenstein-be; azokba az országokba, amik eddig kimaradtak az életemből. Egy rövidebb túra erejéig biztosan felkeresném Grönlandot is, nagyon érdekel az a jeges világ, és északi fényt is szeretnék látni egyszer az életben.

Már csak az amerikai kontinens és Hawaii van hátra. Pár hetet utazgatnánk Kanadában, elsősorban Vancouver környékén, ahol a kardszárnyú delfinek egyik természetes élőhelye van. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy ne lássak a természetben kardszárnyú delfint. Nem tehetek róla, imádom ezeket a jószágokat, még ha együtt úszni nem is lehet velük (lehetni persze lehet, semmi sem tiltja, csak hát ki szeretné delfinkajaként végezni?).

Síelnénk egy-két hetet Aspenben, és körülnéznék a nagy tavak vidékén is.

USA-n belül ami leginkább érdekelne, az a Yellowstone, a Grand Canyon, Kalifornia, Hawaii, New York és Washington. Meglátogatnánk még egyszer Zsuzsit Floridában, de ez alkalommal nem hagynánk ki Orlando-t és Key-West-et sem (idén ezek túl messze voltak és nem fért bele a keretbe az odajutás...). Aztán ha már arra járunk, természetesen a Bahamák, a Karib-szigetek, Mexikó és Kuba is "kötelező" célpont lenne.

Na és Dél-Amerika. Az esőerdők, az Amazonas vidéke, Rio de Janeiro, Chile, Venezuela, Argentína...

Hát nagyjából ennyi...  Olyan sok szép hely van a Földön, ahol még nem jártam, és ahol lottó főnyeremény híján nem is fogok soha, hogy időnként jó ezeket végiggondolni és legalább a Google Earth segítségével körülnézni a világban. Biztos észrevettétek, hogy várost nem sokat említettem. Ez azért van, mert újabban elsősorban a természet érdekel, sokkal szívesebben tölteném a napjaimat egy búvárparadicsomban, vagy a Serengetiben, vagy egy brazil őserdőben, mint egy műemlékektől hemzsegő városban.

Később, amikor idősebb leszek, akkor talán jobban fognak vonzani a városok, de ha tényleg megnyernénk azt a sokmilliárdot a lottón, akkor nem okozna gondot még egyszer körbeutazni a Földet, immáron a városnézésekre koncentrálva :-)

Jó reggelt, az álomnak vége van, Isten hozott újra a valóságban :-)


Read More

Ma egy egészen izgalmas társalgásban volt részem az egyik közösségi portálon. Valaki bedobott egy gyakorlatilag nulla jelentőségű, ámde baloldali érzelmű hírt az egyik jobbos közösségbe, mire parázs anyázás alakult ki balosok és jobbosok között.

Jó kis társadalomrajz alakult ki a száz fölötti számú hozzászólásból. Ennyire széthúzó nép, mint a magyar, nincs még egy Európában. És akkor meg vagyunk lepődve, hogy ott tartunk, ahol.

Ezért persze nem az egyszeri magyar ember tehető felelőssé szerintem, sokkal inkább a politikusok, hiszen ők gerjesztik ezt az általános, már szinte mindenhol érezhető feszültséget. Más országokban olyan elképzelhetetlen, hogy sokéves barátságoknak egyik napról a másikra vége lesz egy politikai nézeteltérés miatt.  Na meg az se hiszem, hogy normális, ha valaki egy teljesen ismeretlen embert csak azért  küld el melegebb égtájakra, mert nem azonos a politikai hovatartozása.

Nem vagyok társadalomtudós, hovatovább közgazdász végzettségem ellenére nem szakterületem a makroökonómia sem, tehát épkézláb ötletem nincs arra, hogy hogyan kellene megoldani a problémát és hogyan kellene kimászni abból a trutyiból, amiben vagyunk. De abban biztos vagyok, hogy odafönt, a nagypolitikában kellene kezdeni az egészet. Egyrészt meg kellene fogadni a tanácsait azoknak, akiknek már sikerült országot stabilizálni, és nem ezeknek a javaslatoknak a szöges ellentétét kellene csinálni. Másrészt meg inkább előrefele kéne menni, inkább megoldani kéne a kialakult helyzetet, és abba kellene hagyni a felelőskeresést, a másokra mutogatást, hogy "hát azért nem tudom én rendesen végezni a munkámat, mert az elődöm elcseszte". Elcseszte, oké. Nem mindegy, hogy az elmúlt 20 (vagy 65, kinek mi) évben ki mit hogyan miért rontott el? Nekünk az a dolgunk, hogy helyrehozzuk. Na de úgy, hogy széthúz az egész társadalom, a politikai elit pedig széllel szembe pisil, hát úgy elég nehéz a feladat. Összefogás nélkül és úgy, hogy mindig hátrafelé tekingetünk, nem előre, nem fog menni. Miért nem vagyunk képesek szakítani a múlttal és túllépni rajta? Miért élvezzük az elmúlt időkön való rágódást a cselekvéssel szemben? Talán mert könnyebb másokat hibáztatni, ahelyett, hogy ténylegesen csinálnánk is valamit?

Van egy vicc, ami nagyon jól jellemzi a jelenlegi magyar mentalitást. Pontosan nem tudom, hogy szól, de elég a lényege. A pokolban különböző üstökben különböző nemzetekből való emberek vannak. Az üstök mellett ilyen-olyan okokból őrök vannak, hogy akik főnek az üstben, ne tudjanak kijönni. Egyedül a magyarok üstje mellett nincs őr. Miért? Hát azért, mert ha egy valaki megpróbálna kijönni az üstből, az összes többi visszahúzza... Hát ennyi. Amíg ez nem változik, addig esélyünk sincs semmire.


Read More

További bejegyzések