Már megint jó régen jártam erre. Valahogy mostanában nem történik semmi különleges, amiről érdemes lenne írni. Éljük a megszokott kis mindennapjainkat. Viki időközben volt egy versenyen Veszprémben, ahol első lett (!). Rá egy hétre volt egy másikon Cegléden, ahol lezúzta a könyökét, és mi mentünk érte, hogy hazavigyük. Szerencsére komoly baja nem lett.

Volt közgyűlés a házban, ahol megválasztottuk a közös képviselő céget, majd rá egy hétre ki is rúgtuk őket, mivel kiderült, hogy gondok vannak velük (felfüggesztett adószám, "furcsa" véletlenek, stb.). A héten talán sikerül új céget választani, akikkel majd nem lesz probléma.

Szombaton meg gittegyletes számvizsgálat volt, rögtönzött fagyasztó-kúrával egybekötve. Ugyanis a gittegyleti irodának csak az egyik helyiségében lehet működésre bírni a konvektort, de abban néhány kedves tagtárs társasjáték party-t tartott (előre bejelentve, szóval mi voltunk a bénák, hogy pont akkor pont oda mentünk mi is), így mi kiszorultunk a másik szobácskába. Irtó kicsi szoba, bezárkóztunk négyen, de akármit csináltunk, nem sikerült belehelni a szobát :-) És magas IQ ide vagy oda, a három jelenlevő pasi egyikének sem sikerült fűtést csiholnia, hiába volt hevenyészett használati útmutató mellékelve a konvektorhoz :-) Egy előnye mégiscsak volt a dolognak: mivel rohadtul fáztunk, igyekeztünk a munkával, 2.5 óra alatt be is fejeztük.

Hazajöttem a jó meleg lakásba, kaptam finom ebédet (egyszer ódát fogok írni a pörköltedről, Byiadoo :-)), és azt hittem, véget ért a fagyasztás aznapra. Hát tévedtem.  Az van ugyanis, hogy valami vízelvezető akármik vannak a házunk falán, amiből valami furcsa oknál fogva folydogál a trutyi immáron két éve, így gyönyörű fekete csíkok vannak a falon. Elhatároztuk, hogy gőzborotvával lemossuk. Igen ám, de szombat délután piszkosul fújt a szél, a gőzborotva pedig vízzel működik ugyebár. Miután nagy nehezen előkerítettük a szomszédot, ő meg a megfelelő szerszámot, amivel ki lehetett nyitni az udvaron a vizet és amit ősszel annyira ügyesen elrakott, hogy végül meg se találta, hanem valami mást hozott helyette, nekikezdtünk. Szerencsére szintén ennek a szomszédnak van egy rohadt magas létrája, amit kölcsönadott, így arra fölmászva viszonylag jól le tudtuk mosni a falat. Mire elkészültünk, kellőképpen szarrá áztunk, de most legalább a ház jól néz ki.

Szintén szombaton kiderült, hogy valamikor májusban D. és T. jön Magyarországra látogatóba. Nagyon örülök nekik, már rég láttuk őket, és mostanában ahhoz is túl elfoglaltak, hogy skype-on beszélgessünk velük, úgyhogy épp időszerű, hogy végre lássuk őket. T, ha olvasod: készülj az újabb jäger-party-ra! :-)))