Tegnap istmét Jánosos party volt nálunk, a szokásos emberekkel a szokásos jó kis hangulatban. Ez alkalommal az egyik ember hozott két kiló húsból tatárbeafsteak-et, meg hozzá egy rakás kockakenyeret, amivel igencsak osztatlan sikert aratott. Egy másik valaki meg csokis-kókuszos sütit hozott, úgyhogy el voltunk látva ennivalóval gazdagon. A nyakunkon is maradt az a rengeteg virsli meg mustár, amit vettünk, gondolva rá, hogy esetleg kevés lesz a tatár, meg ha sok sör fogy, akkor az ember éhesebb is. Talán azért nem volt senki annyira kajás, mert ez alkalommal semmilyen tömény pia nem volt, csak sör meg bor.

Szokás szerint beszélgettünk, hülyéskedtünk (Feri nagyon elemében volt, a csajokkal majd' bepisiltünk a röhögéstől, olyan dolgokat művelt), meg most valahogy táncolósabb kedvünkben voltunk, mint máskor, az alattunk lakó szomszéd legnagyobb örömére. Valamikor éjfél felé föl is jött hogy tán ha lehalkítanánk a zenét, különben a nyakunkra hívja a rendőröket. Természetesen a zenét nem halkítottuk le csak egy egészen picit, de a rendőrök se jöttek :-) Jól is jártak volna a ha jönnek, mert közöttünk is volt egy rendőr, úgyhogy biztos aranyosan elbeszélgettek volna egymással a kolléga urak, ha kijöttek volna :-))) A vicces az egészben az, hogy pár hete egy másik szomszédnál volt buli, ők is zenéltek rendesen még éjjel 2 körül is, és érdekes módon rájuk nem akart senki rendőröket szabadítani... Biztos minket joban "szeretnek" a szomszédok, de hát ez van.

Nem tartott most túl sokáig a buli, éjjel 1 fele hazament mindenki. Rutinosan papírtányérokat, műanyag poharakat és késeket használtunk, úgyhogy csak össze kellett szedni a cuccokat, bele egy nagy kukazsákba a sörös dobozok és borosüvegek, meg a cigarettacsikkek mellé és le a kukába. Ezzel meg is volt a rendrakás, mosogatnivaló nem is maradt szinte semmi, csak néhány kávéspohár még délutánról, úgyhogy mi is hamar ágyba kerültünk.

Jó kis buli volt, remélem lesz még sok ilyen, mert nagyon szeretem ezeket a party-kat :-) Csak legközelebb a szomszédot is behívjuk, mulasson velünk, hátha akkor jobban fogja bírni a gyűrődést :-)))


Read More

Elég régen nem jártam erre, és  most sem túl kellemes a téma, ami miatt itt vagyok, bár kétségkívül kilóg a mai nap a békés kis hétköznapjaimból.

Még hetekkel ezelőtt meghalt Piri néni, a nagynéném, és ma volt a temetése. A farkasréti temetőben, katolikus szertartás szerint temettük el. Ronda hideg napra ébredtünk, tényleg olyan temetői hangulata volt még az időjárásnak  is. Eszembe is jutott, hogy ahány temetésen eddigi életem során voltam, mndegyik télen, hóban, fagyban, hidegben volt. Úgy látszik, ilyen az én formám. Szerencsére annak ellenére, hogy katolikus temetés volt, kb. 3/4 óra alatt véget ért, amit elsősorban azért díjaztam nagyon, mert akármilyen melegen is öltöztem fel, a végére már kezdtem fázni.

A temetés után Piriéknél, az unokatestvéreméknél összejött a család egy kis emlékezésre, beszélgetésre, szendvicsezésre, iszogatásra. Féltem egy picit, hogy nagyon gyászos lesz a hangulat, de alapvetően nem volt az. Jót beszélgettünk, és valahol jó volt végre egyyszer egyben látni a családot - már ami még megvan és Magyarországon van belőle. Ott voltunk mi ketten Biyadhoo-val, Anyám, Apám, Ilus, Pisti bácsi, Anikó, Pubi, Oszi, no meg a két Piri (Piri néni lánya és unokája, a házigazdák). Most számolom csak össze, 11-en voltunk összesen. Ahhoz képest, hogy régen milyen nagy család voltunk (nagyanyámnak is sok testvére volt, és nekik sok gyerekük - bár ők mind Franciaországban éltek / élnek, meg apámék is négyen voltak testvérek, s nekik is gyerekeik, unokáik), ez a 11 ember elég kevéske. Ráadásul ha nagyon belegondolok, így együtt nem is láttam még őket sosem. Sem a mi esküvőnkön, se nagyanyám temetésén, sehol.  Vagyis talán egyszer: Apám 70. születésnapján, de erre sem esküszöm meg.

Na mindegy. Kár, hogy csak  ilyen szomorú események "hoznak össze" bennünket, és különben mindenki éli a maga kis életét a szűk családjával...  Beszélek majd Kispirivel, hátha valahogy össze tudjuk majd még rántani a társaságot egy vidámabb alkalommal is. Vagy ha más nem, akkor legalább mi, a legfiatalabb generáció (Kispiri, Oszi meg én) tartsunk össze egy kicsit. Szerintem jó lenne...


Read More

További bejegyzések