Már írtam itt egy párszor, hogy apám milyen szuperül összeszedte magát és hogy milyen jót tett neki a cukros (mármint a szénhidrát- és kalóriaszegény) diéta. Egyik hétvégén odaát voltunk náluk és valahogy a diéta-témára terelődött a szó. Legnagyobb döbbenetemre Biyadhoo, aki eddig minden diétának maximálisan ellene volt, elkezdett mindenféle keresztkérdéseket feltenni, aztán a vége az lett a dolognak, hogy megkérte Ilust, hogy nekünk is állítson össze egy ilyen étrendet, olyan kajákból, amiket mindketten szívesen megeszünk. Ilus megcsinálta már másnapra, bár még ekkor sem igazán hittem benne, hogy használni fogjuk valamire. Aztán egyszercsak Biyadhoo talált a neten wii-re egy edző programot, és egész nagy lelkesedéssel kezdett bele az edzésbe, közben pedig valahogy elkezdtünk figyelni rá, hogy olyanokat együnk, amiket Ilus beleírt a menünkbe.

Múlt péntekre ürítettük ki a hűtőből a meglevő kajáinkat, így ekkor tudtuk elkezdeni úgy istenigazából a diétát. Közben Biyadhoo azért rendületlenül nyomatta az edzéseket, és én is nekikezdtem a sportnak. Szerencsémre találtam egy helyet, ahol van boxóra, és pont nekem való időpontban, és ráadásul a korábban már emlegetett sportkártyám is érvényes oda. Tulajdonképpen egy héttel ezelőtt kezdtük el ezt a dolgot, de 4-5 napig nem százszázalékosan csináltuk, ennek ellenére nekem megvolt az egy hét alatt mínusz egy kiló, Biyadhoo-nak meg a mínusz kettő.

Ami nagyon király ebben az "életmódváltásban": eszünk napi hatszor, igazán sosem vagyunk éhesek, mindenfélét lehet enni, csak mértékkel, és a sporttal együtt már most érzékelhető a változás. Megegyeztünk, hogy minden nap főzni fogunk magunknak, ami kimondottan csapatépítő jellegű tevékenység. Ma este is pl. megfőztük együtt a vacsorát meg a holnapi ebédet, és nagyon jó volt, hogy együtt csináltuk, sokkal jobb, mint ülni a gép előtt és kockulni egész este. Így, hogy mindketten csináljuk, ennek is megvan a maga összetartó, hogy úgy mondjam, csapatépítő hatása. Lehet örülni mind a saját sikerünknek, mind a másikénak, és hát azért együtt megtartani is könnyebb ezeket a viszonylag szigorú előírásokat.

Épp ma vettem észre, hogy eddig rengetegszer volt, hogy délelőtt éhes voltam, és akkor bekaptam egy kis csokit vagy sósperecet, vagy éppen azt, ami volt bent a munkahelyen. Most csak a  tízóraimat, az ebédemet meg az uzsonnámat eszem, és meg se fordul a fejemben, hogy csokizni kéne. A mai uzsonnámat (egy pohár kefír és egy alma) meg se tudtam enni, a kefírt ki se bontottam, csak az almát ettem, annyira jól voltam lakva. Tegnap óta vezetünk egy táblázatot is, hogy mit s mennyit eszünk, és tök meglepő, hogy miközben a kalória-előírást gond nélkül be tudjuk tartani, szénhidrátból meg se tudjuk enni, ami elő van írva (pedig meg kellene....), és tényeg egyáltalán egy picikét se vagyunk éhesek.

Reméljük, meglesz a kitartásunk, hogy teljesen átálljunk erre a fajta étkezésre, és nyárra mindketten olyan fantasztikusan fogunk kinézni, hogy mindenki a nyálát fogja csurgatni utánunk :-)))

Jó pénzért bárkit beavatunk a nagy titokba, Ilusnak pedig szedjük a jogdíjat :-)))