Bizony, ilyenben volt részünk ma, így a munka ünnepét követő napon.

Történt ugyanis, hogy Biyadhoo az egyik nagyáruházban látott olyan napellenzőt, amilyet már régen szerettünk volna: falra szerelhető, kitekerhető, 4m széles, pont a mi teraszunkra való. Délelőtt el is mentünk megnézni, és sajnos olyan árban volt, hogy nem tudtuk otthagyni.

Már a hazaszállítás is komoly feladat volt, tekintve hogy egy 4 méternél kicsit hosszabb, jó  40 kilós cuccot kellett feltornásznunk a második emeletre, az ehhez kicsit keskenyre méretezett lépcsőházban. De sikerült, cucc fel, teraszra ki.

Következő probléma: az erkélyajtó fölé a falra akartuk szerelni, ám kiderült, hogy azon a falon 10 cm vastag dryvit van, ami ugye lótúrót nem tart, úgyhogy ezt a lehetőséget buktuk.

Maradt, hogy a tetőt tartó szarufára vagy mi az ördögre lehet csak felszerelni. Igenám, de ehhez meg nem volt megfelelő méretű csavar, meg fúrószár. Úgyhogy Biyadhoo ismét el, eszközöket szerezni.

Hazajött, nekiálltunk fúrni. Azzal még nem is lett volna baj, de az előzőleg vett 14 cm hosszú csavarokat kézzel volt kénytelen betekerni a fába, merthogy azt hitte, van itthon olyan eszköz, amivel fúrógéppel is be lehet tenni a csavarokat, de hát nem volt...

Laza 1 óra alatt be is került a 6 csavar. De hát tényleg nagy erő kell hozzá, egyrészt mert direkt szűkre vette a lyukakat, amibe a csavarok kerültek, másrészt meg egy pilincka létrán állva, fej fölött kézzel fába csavarozni, hát nem a legkönnyebb feladat. Sebaj, sikerült, boldogság....

... volt egész addig, amíg meg nem próbáltuk fölvarázsolni magát a napellenzőt. Ami ugye még mindig 40 kiló és mi még mindig ketten voltunk rá. Sőt, most a fejünk fölé kellett emelni. Pilincka létrával, székekkel, erőnk végén járva harmadik próbálkozásra sikerült a megfelelelő, amúgy milliméter pontossággal kimért helyre beemelni a cuccost.

Itt még nem volt vége, jött a rögzítés. Némi kalapálás, csavar állítgatás után végül befejeztük!!!!

Annyira szuper, jön a nyár, és van napellenzőnk és nem fogunk megsülni!!!!! Úgy örülök!! Az meg egy külön sikerélmény, hogy magunk fel tudtuk szerelni, nem kellett hozzá segítség.


Read More

Igazából ma van a szülinapom. Ezt már második éve úgy ünnepeljük meg anyámmal, hogy együtt ebédelünk. Semmi fakszni, semmi gyertyafény meg ajándék meg érzelgős csöpögés, csak egy közös ebéd, miközben beszélgetünk egy jót. De mivel évente csak egy ilyen alkalom van, már önmagában a közös ebéd is különleges.

Szerencsére a munkahelyemhez közel van egy kisvendéglő, oda megyünk mindig. Ma annyira szép idő volt, hogy kint ettünk a teraszon. Jó levegő, finom ebéd, beszélgetés, kell ennél több egy szülinapon?


Read More

További bejegyzések