Tegnapelőtt este, munkából hazaérve azzal fogadott Biyadhoo, hogy törölte a British Airways a június 11-i londoni járatunkat. Hogy mivan?????? De hát akkor már nincsen sztrájk! Persze az infó már csak este jött, amikor a British ügyfélszolgálaton nincs ott senki, ergo csinálni se lehet semmit.

Az egész estét azzal töltöttük, hogy nézegettük a lehetőségeket, hová is tudnánk átfoglalni. Arra jutottunk, hogy a legesélyesebb, hogy most vasárnap menjünk, de kénytelenek voltunk megvárni a másnapot, amikor érdemben lehetett ügyet intézni.

Éjszaka persze alig aludtunk valamit, járt az agyunk, hogy ha 6-án indulunk, akkor hogy a rákba fogjuk az összes dolgunkat elintézni, a munkában a függő ügyeket lezárni, mert hát azért ezt így illik egy 3 hetes szabi előtt...

Ennek megfelelően hulla fáradtan és állati idegesen indultam a másnap reggeli megbeszélésemre. Meeting után hívott Biyadhoo, hogy nem fogok örülni: 6-án indulunk. Még épp úton voltam a munkahelyem felé, valahol az M0-on autóztam éppen, amikor közölte a jó hírt. Így volt még fél órám átgondolni, mit is mondok a főnökeimnek, ha beérek.

Nem volt más választásom, mint az igazat mondani, abból sosem lehet baj. Nem örültek a hírnek, de legalább megértették, hogy a sztrájk miatt nem lehet mit csinálni.

Este persze nem tudtam időben hazajönni, kénytelen voltam tovább bent maradni, hogy a lehető legtöbb dolgot elintézzek, eligazítsam az embereket, hogy képesek legyenek nélkülem élni 3 hétig...

Biyadhoo bejött értem, így jó gyorsan hazaértünk. Gyors vacsi, és a most már biztosnak tűnő utazás örömére egy üveg bor a fürdőkádban, aztán szundi. Kettőig nem láttam, annyira fáradt voltam, egyrészt az előző napi nem alvás, másrészt az egész napi rohanás és idegeskedés miatt. De ezt a napot is túléltük, és most tényleg jön 3 hét pihenés!!!


Read More

Nézzük csak szépen sorjában, honnan is jött ez a tegnapi házibuli:

Hajdanán a '80-as években Biyadhoo tagja, és (aki ismeri, annak egyáltalán nem meglepő módon) egyik vezéregyénisége volt egy kb. kétszáz fős társaságnak, akik heti rendszerességel buliztak együtt a János Kórház egyik helyiségében. Sokat mesélt nekem ezekről az időkről, és nagyon irigyeltem érte, amiért ilyen társaság tagja lehetett, és olyan dolgokat élhetett meg, amilyeneket én sosem. Egyrészt azért, mert engem elég rövid pórázon tartottak a szüleim, másrészt amikor én voltam tizenéves, akkor már kezdett megjelenni a bűnözés, a kábítószer és az AIDS az éjszakában, így sokkal körültekintőbbnek kellett lenni, mint anno a '80-as években.

Az említett társaság tagjai később felnőttek, élték a saját életüket, családot alapítottak és elszakadtak egymástól. Mígnem jó 20 év után Biyadhoo és az ő legjobb barátja (aki szintén e társaság oszlopos tagja volt) elhatározták, hogy megkeresik a régi barátaikat telefon, email és a ma oly divatos közösségi portálok segítségével, és szerveznek egy "nosztalgiaparty-t".

A 200 ember közül jó ha 20-at sikerült felhajtaniuk, de azért így is volt buli. Akkor egy vendéglátóipari egységben voltak, és abban maradtak, hogy senki sem viszi a férjét/feleségét/barátját/barátnőjét, mert akik nem voltak anno tagjai ennek a társaságnak, úgyis csak unatkozának, mert semmit sem értenének a régi történetekből.

Jól siekrült a találkozó, mert azóta is átlagosan 4-5 havonta van Jánosos-party. Aztán a tavaly novemberi találkozót úgy döntöttek, nálunk tartják - így azon már részt vettem én is. Nem voltak sokan, talán 8-9 ember ha eljött. Elég gyorsan összebarátkoztam velük, mondhatom, hogy jól éreztem magam azon a bulin. Egyáltalán nem unatkoztam, szerencsére nem csak a régi történetekről volt szó, bár azoknak is egy jó részéről volt foglamam, mert Biyadhoo elég sokat korábban már elmesélt nekem.

Azon felbuzdulva, hogy a társaság is jól érezte magát nálunk és nekem is sikerült nagyjából beilleszkednem közéjük, úgy határoztak, hogy a most esedékes bulit is nálunk tartják - ez volt tegnap.

Félig-meddig kerti party volt, lementünk a kertbe sütögetni, elvoltunk ott jó 2-3 óra hosszat, egész addig, míg hideg nem lett. A szomszédok biztos örültek nekünk, mert egy 10 fős társaság nem tud túl csendben beszélgetni, főleg, ha már elfogyott pár üveg sör meg néhány pohár whisky :-)

Sötétedés előtt kicsivel feljöttünk, aztán kint az erkélyen folytattuk a beszélgetést, iszogatást, némi '80-as évek beli zenével fűszerezve - ez utóbbit a szomszédok legnagyobb örömére :-)

Így ment ez úgy éjjel 1-ig, akkor mentek haza a vendégek. Ekkor bedőltem az ágyba aztán alvás. Ma meg a romok eltüntetésével és a lakás emberi állapotba hozásával telt a nap eddigi része.

Jó buli volt ez a mostani is, szívesen részt vennék a következőn is, ha úgy alakul.


Read More

További bejegyzések