Blog

Mára a nagy melegre tekintettel strandolást terveztünk be. Reggel korán indultunk a Dorogi-tóhoz. Már többször voltunk ott, és egészen kellemes volt: van egy kis szabad strand, viszonylag tiszta, a víz is jó, ezért akartunk ma is oda menni.

A strandra odaérve elég kellemetlen meglepetésben volt részünk: teljes kihaltság reggel 9-kor (ami korábban nem volt jellemző), a part tele van szeméttel és cigarettacsikkel, a tóban is van némi szemét, és habzik a víz... Elég gyorsan eldöntöttük, hogy itt ma nem strandolunk. Igen ám, de ha itt nem, akkor hol?

Felmerült, hogy menjünk el Mogyoródra az Aquaparkba, vagy vissza Pestre az Aquaworldbe. Végül az Aquaworld mellett döntöttünk, mert közelebb van és ott vannak pancsolós medencék is, nem csak a csúszdák érkezőmedencéi.

Odaérve meglepődtünk, hogy mennyire nincs sok autó a parkolóban. A pénztárnál sem kellett sokat sorban állni, és itt ért minket a legnagyobb meglepetés is: a belépő fizethető egészségpénztári kártyával. Hurrá, ma mulatunk!

Bementünk, gyorsan átöltöztünk, aztán elindultunk megkeresni a szomszédainkat, akikkel reggel induláskor összefutottunk (ők is akkor indultak, csak egyből ide jöttek), és akiket próbáltunk meggyőzni, hogy inkább Dorogra jöjjenek - szerencséjükre nem hagyták magukat :-)

Megtaláltuk őket, lefoglaltunk mellettük 3 napágyat magunknak, aztán irány a csúszda. Reggel 10-kor még alig voltak, teljesen jól lehetett haladni, nem kellett sokat várni a csúszdákra. Így csúszkáltunk úgy fél 12-ig, amikor is eljött az ebédidő. Szerencsére a kajáldában se voltak sokan, cserébe viszont megjártuk mással:

Viki gyerek belépővel jött be, és itt úgy működik, hogy mindenki kap egy karóraszerű izét, ami egyben szekrénykulcs, és egyben azonosító, amire a fürdőben mindent vásárolni lehet (tehát nem kell pénznek lennie nálad napközben, hanem amikor kimész és leadod az órát, akkor kell fizetni mindent). Igen ám, de úgy szoktuk csinálni, hogy 2 órát bezárunk a 3. szekrénybe és csak a 3. órát visszük magunkkal. És hát a magunkkal vitt óra épp a gyerek óra volt, amire nem adtak semmit se. Úgyhogy vissza kellett menni egy másik óráért és csak így kaptuk meg a kajánkat. Sebaj, annál jobban esett az ebéd :-)

Ebéd után már kevesebbet csúsztunk, inkább csak napoztunk, pihentünk, szundikáltunk, meg beszélgettünk a szomszéd csajjal. Fél 5-kor meg el kellett jönnünk, mert vinni kellett Vikit haza.

Ha nehezen indult is, de jó nap volt ez a mai, egészségesen elfáradtunk :-) Most még megnézünk egy filmet (igen, filmet és nem a foci VB döntőjét :-)), aztán pihi - holnap menni kell dógózni :-(


Read More

Ha én valakinek nem beszélek valamiről, tehát nem az van, hogy hamis infókat adok, hanem az, hogy egyáltalán, semmilyen infót nem adok, az vajon átverés? Főleg, ha egy olyan valamiről nem beszélek, aminek úgy gondolom, hogy semmi relevanciája nincs és soha nem is lesz, aztán amikor meg egy váratlan fordulat következtében mégis relevánssá válik az ügy, akkor őszintén elmondok róla mindent?

Igen, ez lehet átverés. De szerintem csak akkor, ha azért nem mondom el, mert ezzel ártani akarok a másiknak. De ha attól, hogy ezt a valamit elmondom, vagy épp nem mondom el, se rosszabb, se jobb nem lesz a másiknak, tekintve hogy őrá az égvilágon semmi hatása nincsen, akkor az vajon miért átverés?

Később persze kiderülhet, hogy mégiscsak olyan dologról van szó, ami érintheti azt, akinek nem beszéltem róla. Ha még ilyenkor se mondom el, na az átverés. De ha elmondom? Odaállok elé, és azt mondom: figyelj, ez van. Eddig nem beszéltem róla, mert azt gondoltam, soha nem adódik majd olyan helyzet, ami miatt erről tudnod kell. De most mégis adódott, ezért azt akarom, hogy tudd. EZ MI A FRANCÉRT ÁTVERÉS???????????????????

Nem inkább az van, hogy a másikat túlságosan sokkolta a hír, vagy esetleg képtelen elfogadni, tudomásul venni azt, amit hallott? Igen, előfordulhat, hogy olyan dolgot meséltem el, ami az illetőnek nem tetszik, vagy azt gondolja, hogy helytelenül cselekedtem. És akkor mi van? Nem az volt a kérdés, hogy jól csináltam-e, hanem az, hogy a másik tudjon róla. Vegye tudomásul és kész. Még csak meg se kell engem értenie, el se kell fogadnia, hogy miért úgy cselekedtem, ahogy. Egyszerűen nyelje le, hogy ez van. Mert nem releváns, hogy mit gondol a múltról. Arról a múltról, amiben ő nem volt benne. Ráadásul a jelenben is csak annyi tartozik rá, hogy él a világon valaki, akiről ő eddig nem tudott. A jövőben persze érintheti (sőt, talán érinteni is fogja) őt ez az valaki közelebbről is. Ekkor majd véleményt is nyilváníthat róla és a történetéről. De addig? Mire föl?

Tudom, kicsit katyvaszos ez a bejegyzés, de nem baj. Előbb-utóbb tisztázódik minden. A fejekben és itt a blogban is...


Read More

További bejegyzések