Nagy nehezen, sok-sok utánajárással sikerült kideríteni, hogy ezen a héten van nálunk lomtalanítás.

Már ez is megér egy misét, hogy mennyit kell telefonálgatni, hogy az ember megtudhassa, mikor számíthat rá, hogy a feleslegessé vált dolgait kipakolhatja. A Főkefe ugyanis azt mondta, hogy ez "bizalmas információ", nem adhatják ki, csak a közös képviselőnek, akinek a birtokában van valami azonosító kód vagy mi a rák. Aztán végül revidiálták az álláspontjukat, mert felkerült a honlapjukra, hogy mikor melyik kerület van soron, ugyanakkor azt is odaírták, hogy a pontos napról minden ház külön értesítést kap.

A mi kerületünkben ezen a héten van a lomtalanítás, ám semmiféle hirdetményt, értesítést nem láttunk se kiragasztva, se a postaládába bedobva. Hála az égnek az egyik szomszéd elég jólértesült szokott lenni így tőle megtudtuk, hogy holnap kell kirakni a cuccokat az utcára. Hát mi kiraktuk ma, merthogy a ma esti házibuli után nem biztos, hogy holnap ehhez lesz hangulatunk :-)

Alig hogy elkezdtük kihordani a cuccokat (üres dobozok, törött műanyag szék, leselejtezett nádkerítés, ilyesmi), máris megjelent egy kisteherautóval két, egyébiránt nem kisebbségi ember, és nekiálltak tüzetesen átnézni mindent. A fém cuccokra pályáztak.

És hogy miért írok blogot erről az egészről? Mert szerintem elég borzasztó, hogy - ahogy egy ismerősöm fogalmazott - szervezett iparág épült a lomtalanításra, az ezzel foglalkozó csoportok pontosan tudják, mikor hova kell menni gubizni, remélve, hogy találnak dolgokat, amiket vagy saját maguk tudnak még használni, vagy valami kis pénzért el tudnak adni. Tudom én, hogy tőlünk nyugatra is ez megy, hogy ott is vannak guberálók, ott sincs kolbászból a kerítés, stb, de valahogy az ott akkor is másnak tűnik nekem...