Amióta búvárkodunk, az eddigieknél is izgatottabban szoktuk várni az utazásokat. Nem volt ez másképp most sem, nagyon be volt sózva a hátsónk, mire eljött az indulás napja. A cél - gondolom, már nem túl meglepő módon :D - ismét Egyiptom volt, azon belül is Coraya-bay, ahol eddig még nem jártunk, de mindenhol azt írják, hogy az egyik legjobb merülőhely Egyiptomban. A tavaly augusztusi szuper közös nyaraláson felbuzdulva Anyukám is velünk tartott ismét.

Az utazás zökkenőmentesen ment, bár az isztambuli átszállásnál volt egy kis izgalom, mert a budapesti gép késett, így eléggé rövidre sikerült az átszállási idő, de végül simán elértük a csatlakozást, éppen kezdődött a beszállítás, amikor odaértünk a kapuhoz :) Hurghadában már várt minket a privát transzferünk, hogy egy kétórás autózást követően megérkezzünk Corayába, a Jaz Maraya (pontosabban most már Jaz Elite Maraya) resortba.

Nagyon korán érkeztünk, éppen a reggeli kezdetére, és őszinte meglepetéssel és örömmel fogadtuk, hogy mehettünk reggelizni (általában ugye ebéd szokott lenni az első étkezés). Mire megreggeliztünk, már a szobáink is készen voltak, így gyorsan elhelyezkedtünk, kipakoltunk, és mentünk is strandolni, illetve mi még először elsétáltunk a búvárközpontba, lepakolni a felszerelésünket és elintézni a papírmunkát, hogy másnaptól már csak a napi két merülésre kelljen koncentrálni. 

A kihagyott éjszaka után aludtunk egy hatalmasat, és másnap frissen, kipihenten indultunk a check dive-ra. Egy apróbb technikai probléma folytán délelőtt nem tudtunk részt venni a merülésen, de délután már igen. A víz kicsit hűvös volt, de a vastag, hosszú búvárruhában nagyon kellemesen éreztük magunkat. Az már nagyobb baj volt, hogy borzalmasan rosszak voltak a látási viszonyok, egyrészt azért, mert a nagy szél és hullámzás felkavarta az aljzatról a homokot, másrészt nagyon sok plankton is volt. Sebaj, gondoltuk, másnap majd jobb lesz. El is mentünk következő nap délelőtt merülni, de nem hogy jobb nem lett, inkább csak romlottak a körülmények, és ráadásul rengeteg medúza is megjelent. Így aztán az aznap délutáni merülésünket le is mondtuk, és aggódva figyeltük az időjárás-előrejelzést, hogy mikor csökken a viharos szél, ami lényegében folyamatosan fújt. Nos, ezzel nem volt szerencsénk, az ottartózkodásunk alatt végig, megállás nélkül ilyen idő volt, így ezen két merülést követően nem is mentünk többet, mert nem láttuk értelmét, hogy a néhány méteres látótávolságban és az egyre erősödő áramlatban küzdjünk. A két merülés alatt azért készült néhány kép, megmutatom Nektek is a legjobban sikerülteket:

 Így aztán a hátralevő napokban mást se csináltunk, mint lógattuk a lábunkat, hódoltunk a kulináris élvezeteknek, és amikor kevésbé volt nagy szél, akkor fürödtünk is :) Ragyogó napsütés volt egyébként végig, de árnyékban borzasztó hideg volt, így lényegében egyfolytában napoztunk. Gyonyörű helyen voltunk, a környezet teljesen lenyűgözött minket, úgyhogy igazából túlzottan nem zavart az sem, hogy most nem úgy jött össze a búvárkodás, ahogyan azt elképzeltük.

Természetesen Cukikacsusz is velünk volt, és most, hogy nem volt olyan forróság, ő is kimerészkedett a napra :)

Képzeléjtek el, hogy esténként olyan húvös volt, hogy ennyire be kellett öltöznünk, és csak az épületen belül tudtunk meginni egy koktélt vacsora előtt,  :D

 ű

Maga a lobby bar nagyon szép és tágas, szóval jó kis hely, ...

... de a leghangulatosabb hely a rooftop bar lett volna, fent a harmadik emeleten, csak hát ott sajnos kibírhatatlan hideg és szél volt mindig. Persze azért körülnézni felmentünk, ki nem hagytuk volna :D

 

 Ezen a legutóbbi képen is már láthatjátok, mennyire hullámzott a tenger, de talán ez a következő még jobban visszaadja:

 Panaszra nem volt okunk így sem, mert elképesztő jól éreztük magunkat, a tisztaság, az ellátás, az ételek, italok abszolút felülmúlták a várakozásainkat. És amiben még sosem volt részünk: a takarítók sok helyen készítenek az ágyra díszítést törölközőből, de ilyet, mint itt, még soha nem kaptunk, ezt nézzétek:

Sajnos semmivel se telt lassabban az idő most sem, mint máskor, így hamar csomagolni és indulni kellett hazafelé. Megint éjszaka utaztunk, am egyfelől nagyon fárasztó, másfelől viszont nagyon szuper, hogy gyakorlatilag már az érkezés napját is teljes egészében ki tudtuk használni, a hazaidnulás napján pedig lényegében mindegy, hogy éjfélkor vagy délután kell elhagyni a szállodát, így viszont már kora délután itthon voltunk.

Hamarosan pedig folytatódik a búvároktatói tanfolyamunk, és két hónap múlva vizsga. Úgy érzem, hogy itt a baj már nem kicsi :D Na jó, közben azért lesz még egy rövid kiruccanásunk Riminibe, a kedvenc helyünkre, de tartok tőle, hogy ott is fizikát és fiziológiát tanulunk majd napozás közben :D :D :D