2022-ben jártunk utoljára Amsterdamban, és T-ék már igencsak hiányoltak bennünket, ezért úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk őket, és február 10-én együtt ünnepeljük velük a házassági évfordulónkat. Az utolsó pillanatban úgy alakult, hogy Lara és Bálint is jöttek velünk, így négyen indultunk útnak.

Az egyetlen kezelhető utazási lehetőség Budapestről jelenleg a KLM, így velük repültünk, de bár ne tettük volna. Na jó, annyira azért nem volt elviselhetetlen, de lényegében semmivel sem adnak többet, mint bármelyik fapados légitársaság, csak éppen kétszer annyiba kerül a jegy. A fő baj az, hogy még tapasztalt, a repülésben igencsak jártas utazóként sem sikerült észrevennünk azt az apróbetűs részt, hogy a jegyünkben nem garantált, hogy a kézipoggyászunkat felvihetjük a fedélzetre, így odafelé menet el is vették Ferihegyen. Amsterdamban pedig botrányosan sokat, közel egy órát vártunk, mire visszakaptuk a bőröndjeinket. Hazafelé menet már jobb volt a helyzet, mert ugyan akkor is kaptunk üzenetet, hogy a gurulós kézibőröndöket fel kell adni, de mi ezt okosan figyelmen kívül hagytuk, és mivel votl elektronikus beszállókártyánk, így simán odamentünk a kapuhoz és probléma nélkül felszálltunk, és még a bőröndöknek is volt kényelmesen hely. Odafelé is így tettünk volna, csak itt nem kaptunk elektronikus beszállókártyát, ezért muszáj volt odamenni a check-in pulthoz, ahol azonnal lecsaptak a bőröndjeinkre. Tanulság a jövőre nézve: KLM-re nem viszünk gurulós bőröndöt kézipoggyásznak (a hátizsákokat, kisebb utazótáskákat nem vették el ugyanis Ferihegyen sem).

Ezt az apró kis közjátékot követően viszont már minden szuper volt. T. kijött értünk a repülőtérre, és először elmentünk egy búvárboltba, ahol úgy volt, hogy meg tudjuk venni a hőn áhított uszonyomat, ám végül nem jártunk sikerrel. Ezt követően bementünk Amsterdam belvárosába, a kedvenc helyünkre, a Blue Amsterdam kávézóba, amely egy bevásárlóközpont tetején található, szuper körpanorámával a városra. A kora hajnali ébresztő után nem voltunk kifejezetten frissek, de a kávé és egy kis ennivaló jót tett mindenkinek.

Ezen a napon délután T-ék egy esküvőre voltak hivatalosak, így egyedül voltunk otthon. Nem volt kedvünk kimenni a városba, túl fáradtak voltunk hozzá, így inkább rávetettük magunkat T-ék társasjáték-készletére és játszottunk, amíg ők haza nem értek.

Másnap nekiindultunk, hogy Laráéknak is megmutassuk a város érdekesebb részeit. A Blue mellett a másik kedvenc helyünk a Vondelpark, így itt kezdtük a napot, és sétáltunk egy hatalmasat a hideg, de mégis kellemes időben. Még jóbarátainkkal, a nílusi ludakkal is találkoztunk :)

Ebéd után ismét visszamentünk, ezúttal a Dam-on megnéztük a királyi palotát (mármint kívülről, be nem mentünk), sétáltunk egy nagyot a belvárosban, és benéztünk a Begijnhof-ra is. Ez egy állami kézben lévő lakónegyed, ahol bizonyos rászorultsági alapon özvegy asszonyok kaphatnak lakást. Nagyon szép, rendezett, békés környék, és most már csak egy bizonyos részén sétálhatnak a turisták, a többi részre csak az ott lakók mehetnek be. Jó megoldás, mert látni így is lehet mindent, de a helyieknek is megvan a nyugalma.

Innen átmentünk a Rembrandtplein-re, ahol reménykedtünk benne, hogy látható még az Éjjeli őrjárat című festmény szobor változata, de sajnos ezt eltüntették onnan. Helyette Rembrandt szobra elé tettek egy ilyen - szerintünk enyhén giccses - installációt:

Végül pedig átsétáltunk a virágpiacon, ami még ilyenkor télen is nyitva van, és sokféle virágot, virághagymát lehet kapni ilyenkor is. 

A több mint 8 kilométeres sétához mi már nem vagyunk hozzászokva, így kellőképpen elfáradva érkeztünk haza, de arra azért maradt még kapacitásunk, hogy ipari mennyiségű lángost süssünk vacsorára :D Nagy kedvence T-éknek a lángos, a gyerekek már rögtön érkezésünk után kérdezték, hogy ugye eszünk majd. Még jó hogy :D

Másnap, ami már a házassági évfordulónk napja volt, T kitalálta, hogy amíg a gyerekek iskolában vannak, D pedig dolgozik, menjük el Zandvoort-ba a tengerpartra. Sok évvel ezelőtt egyszer voltunk már ott, de Laráéknek is meg akartuk mutatni, milyen a holland tengerpart. Ilyenkor télen nyilvánvalóan teljesen kihalt :) Nyáron viszont, különösen hétvégén, nagy élet van errefelé, a hollandok még fürdeni is bemerészkednek az Északi-tengerbe, am amúgy még augusztusban sincs 18-19 fokosnál melegebb.

Ebéd után Laráék még visszamentek a városba kettesben nézelődni, mi pedig előkészítettük az ünnepi vacsorát, ami az egyik nagy kedvencünk, Wellington-bélszín volt, és gyönyörűen megterített, ünnepi asztalnál fogyasztottuk el, egy isteni Rioja társaságában :)

Másnap délután pedig indultunk már haza. Nem volt ez most túl hosszú utazás, de így is jó volt kikapcsolódni és távol lenni itthonról egy kicsit.

Most pedig ismét izgalmas időszaknak nézünk elébe, mert jövő héten kezdjük a búvároktatói tanfolyamot, ami egészen június elejéig tart, akkor fogunk vizsgázni. Nem állítom, hogy nem vagyunk berezelve, mert rengeteg tanulni- és gyakorolnivalónk lesz, de mivel azóta ez az álmunk, hogy elkezdtünk búvárkodni, így mindent megteszünk majd, hogy sikeres vizsgát tegyünk. Közben vár még ránk egy egyiptomi utazás, sok-sok búvárkodással, amit már szintén nagy izgalommal várunk.

Nem fogunk unatkozni a következő 3-4 hónapban, az teljesen biztos :)