Úgy tűnik, nem sikerült betartani a fogadalmamat, hogy legalább kéthetente egyszer írjak valamit :( Na de talán majd ezután :D

A mostani írásom apropója az, hogy az elmúlt néhány napot ismét Amsterdamban töltöttük, T-éknél. Már tizensokadjára jártunk ott, de még most is tudunk új dolgokat felfedezni. A mostani látogatásunk egyik fénypontja a nílusi ludakkal való találkozás a Vondelparkban. Erről és még néhány momentumról itt és itt találhattok képeket.

Na szóval az úgy volt, hogy éppen Biyadhoo születésnapján repültünk. Én már repültem a születésnapomon, még jó sok évvel ezelőtt, amikor anyukámtól azt kaptam ajándékba, hogy elutaztunk Izlandra, és éppen a születésnapomra esett az indulás napja, de Biyadhoo még sosem repült a születésnapján, így ez egy különös jelentőségű utazás volt. Ennek megfelelően nagyon szuper repülésünk volt.

Amsterdamban a szokásos programjaink voltak: sétáltunk, jöttünk-mentünk, és mivel most extrém meleg idő volt arrafelé, sok időt töltüttünk T-ék dachterasse-án, némi hűsítő sör, fagyi és vla társaságában :) Ezen kívül kétszer is meglátogattuk kedvenc helyünket, a Vondelparkot. Ez Amsterdam egyik - ha nem A - legnagyobb parkja, ahol a helyiek előszeretettel töltik a szabadidejüket. Van itt teaház, tejivó, gyerekeknek full ingyenes pancsolómedence, tavak, rétek, játszóterek, szóval minden, ami egy szabadban eltöltött délutánhoz kell. És persze sok-sok kacsa és nílusi lúd. A nílusi lúdnak az a különlegessége, hogy Európában Hollandián kívül nem nagyon található meg, mi viszont testközelből találkoztunk most velük: etettem őket, miközben Biyadhoo fényképezett, és levideóztuk, amint éppen nagyon mondják a magukét. Nagyon barátságos kis jószágok, és a hattyúkkal ellentétben sokkal kíméletesebben veszik el az ételt az ember kezéből. Az egyik még azt is megengedte, hogy míg evett a tenyeremből, addig egy fél másodpercre megsimogathassam a nyakát :) Nagyon puha, pelyhes tolla van, a nyakán legalábbis. Mivel vízi madár, a testén valószínűleg olajosabb lehet a tolla, bár ezt nem sikerült megtapasztalnom.

Egyik nap voltunk a Blue Amsterdam nevű kávézóban, ami egy pláza legtetején található, gyönyörű kilátással a városra. Ez is egy nagy kedvencünk, bár az igazi szerelem kétségkívül a Vondelpark.

Ahogy sétáltunk, különösen a belvárosi részen, azt figyeltem, hogy Amsterdam mennyire egy furcsa, pontosabban különleges hely. Mintha itt bárkiből lehetne bármi, mint Zootopiában :) De tényleg. Akármilyen furcsán is néz ki valaki, senki sem fogja tátott szájjal megbámulni, senkinek sem tűnik fel, ha egy fehér, sovány és egy fekete, testes férfi kézenfogva sétál a városban (igen, nekem feltűnt, mégpedig azért, mert egyből az jutott eszembe, hogy ez a két ember vajon hány méter séta után válna mindenféle zaklatás és mocskolódás áldozatává Budapesten),  senkit sem érdekel, hogy elég divatos vagy-e, elég sovány vagy-e, tökéletes-e a sminked, a ruhád, stb-stb. Úgy néz ki ez a város, mint ha itt mindenki azt csinálhatná, amit csak jólesik neki - nyilván a törvényes keretek között, mert ha nem, azonnal ott terem a rendőrség. Azonban amíg a törvényeket betartod, addig a világ legextravagánsabb embere is lehetsz, akkor sem fogsz megbontránkozást kelteni. 

Szeretem Amsterdamot, szuper kis város, de élni nem élnék ott. Nekem túl nagy a tömeg, és túl sűrűn vannak a házak, lakások, emberek. Látogatóba azonban mindig boldogan megyek, nagyon jó kikapcsolódás, és nagyon jó látni, hogy vannak helyek, ahol csak úgy vannak, csak úgy élnek ez emberek, anélkül, hogy lépten-nyomon belekötnének egymásba, vagy keresztbe raknának egymásnak.

D és T, köszönjük, hogy ismét ott lehettünk Nálatok, szuper jól éreztük magunkat!