A vasárnapi Siam Park után hétfőn csak pihenőztünk, én nem is igazán akartam napra menni, mert úgy tűnt, a nagy csúszdázásban összeszedtem egy enyhe napszúrást :-(

Volt viszont más elintéznivalónk itt a szálláson: az van ugyanis, hogy itt nagyon sok fiatal van, és egynémelyik nincs tisztában az alapvető illemszabályokkal sem, vagyis hogy éjnek évadján nem üvöltözünk torkunk szakadtából a teraszunkon és nem hallgatjuk max hangerővel a zenét sem. Mivel a szépen megkérés nem segített, a biztonsági őr általi rendreutasítás sem segített, így beszélni akartunk valami felsőbb vezetővel, hogy tán ha rendet tennének, illetve mivel Laciék már több napja nem alusznak normálisan, szerettünk volna egy kis pénzvisszatérítést kérni. Ezzel szemben annyit mondtak, hogy a menedzsment szabadságon (hát hogyne...), a zajos társaságnak meg már le kellett tennie pénzt és ha még aznap éjszaka is zajonganak, akkor ki lesznek téve a szállásról. Nekünk pedig másik szobát akartak felajánlani, de hát ott se biztos, hogy nincsenek zajongók, másrészt meg akkor elbukjuk a meghekkelt széfet :-) Végül aztán felhívtuk az irodát akinél foglaltuk a szállást de ők is csak a szobacserét tudták volna elintézni. Tehát lényegében nem történt semmi, viszont hétfőn este tényleg kuss volt, lehetett aludni. Tegnapra viszont újabb rendzavarókat kaptunk a nyakunkba, akikkel még ez a nagytudású biztonsági őr se tudott mit kezdeni, úgyhogy minden kezdődött elölről. Ilyenkor adok hálát Biyadhoo-nak, hogy szerzett egy ventillátort, mert mi csukott ablaknál egész jól alszunk.

Tegnapra azt találtuk ki, hogy felmegyünk a Teide nevű hegyre, amely  valójában egy jelenleg nem aktív, de nem is kihunyt  vulkán. E vulkán kitörései hozták létre magát a szigetet.

Jó kis kanyargós, meredek szerpentinen vezetett az utunk úgy 45 km-en keresztül. A táj pedig valami gyönyörű. Kicsit holdbéli, van, ahol teljesen kopár a hegy és csak sziklák meg zúzmók vannak, de van, ahol gyönyörű zöld a növényzet.

Kétezer méternél is magasabbra tudtunk felmenni kocsival, onnan már csak felvonóval lehetne feljebb menni, azt viszont aránytalanul drágának találtuk, úgyhogy nem mentünk fel vele. Cserébe viszont megálltunk az egyik fotózóhelyen, és ott gyönyörködtünk a tájban, fényképeztünk meg videóztunk. Mindannyiunknak annyira tetszett a hely, hogy alig akartunk eljönni, de a hasunk hazahúzott bennünket :-)

Ebéd után pedig lementünk az itteni tengerpartra, Fanabé-re. Ez nagyon szuper hely, igaz, hogy koromfekete és ennek megfelelően délutánra már tűzforró a homok, de nincsenek kövek és tök jól be lehet menni az óceánba. Pont jókor értünk le, mert épp akkor kezdődött a dagály, Így bazi nagy hullámok voltak, amiben nagyon jókat lehet hülyülni.

Este igyekeztünk korán lefeküdni, de a fentebb ismertetett okoknál fogva túl sokat nem tudtunk aludni. Pedig ma korán keltünk, mert mentünk a .Loro Parque-ba, ami úgy 70 km-re van ide, és ráadásul a hegyen keresztül vezet az út, tehát igyekezni kellett korán menni.

Végül úgy fél 11 felé értünk oda. Pont időben, mert akkor kezdődött először a delfin-, utána pedig az orca-show. A delfin-show annyira nem volt különleges, de mivel meg vagyok halva ezekért a jószágokért, így nem zavart különösebben.

Az orca-show viszont nagyon zsír volt, bár nagyjából itt is igaz, hogy tökmindegy, mit csinálnak, lényeg, hogy orcákat láthassak. Valamiért őértük még jobban odáig vagyok, mint a delfinekét.

A show-k után ebédeltünk, aztán köbejártuk a park maradék részét. Maga a park is gyönyörű, bizonyos részei trópusi kertnek, más részei meg őserdőnek  vannak megcsinálva. A trópusi kertes részben teljesen olyan érzésem támadt, mint ha a Maldív-szigeteken sétáltam volna.

Séta közben láttunk fehér és bengáli tigrist, leopárdot, majmokat, rengeteg féle madarat, szurikátákat, pingvineket (nekik ebben a 40 fokos világban ki van alakítva egy havas-jeges hely, buckákkal, kövekkel, hűtött tengervízzel, ami teljesen olyan, mint ha a sarkvidéken volnának) és különböző féle dajka- és tigriscápákat, meg még nem is tudom hányféle halat. Időnként szokott lenni simogatható kölyök állat, de most sajna nem volt.

Mituán kinézelődtük magunkat s megvettük a belépéskor készített fotót, útnak indultunk hazafelé, ismét át a hegyen :-) Mostantól pedig nagyon passzív pihenésbe fogunk, lógatjuk a lábunkat, napozunk, füdünk, élvezzük az életet egészen addig, míg haza nem kell menni...


Read More

A péntekre betervezett pihenés eléggé jól sikerült, mert végül csak itt a medencénél tanyáztunk, meg voltunk boltban venni pár ennivalót.

A Siam Parkot tegnapra terveztük, de mikor felkeltünk, láttuk, hogy tiszta felhő az ég, fúj a szél és picit hűvös is van. Na persze nem kell valami nagy hidegre gondolni, de azért mégis inkább elhalasztottuk a vízividámparkozást, jobb azt olyankor művelni, amikor ragyogó napsütés van.

Úgyhogy tegnap ennek megfelelően bent lődörögtünk a városban, meg pihengettünk, készítettük az enerigáinkat a vízividámparkra.

Ma már szerencsére szép időre ébredtünk, úgyhogy reggeli után egyből indultunk is. A Siam Park jó közel van hozzánk, kocsival úgy 8-10 percre. Mi ún. Twin Ticket-et vettünk még pár napja egy tengerparti kirándulásszervező irodában, ami azt jelenti, hogy ezzel a jeggyel egy napra be lehet menni a Siam Parkba, egy másik napon pedig egész napra be lehet menni a Loro Parkba (ha majd megyünk, akkor arról is mesélek).

Mikor odaértünk, nem voltak túl sokan, gyorsan bejutottunk, és megkaptuk a Loro Parkos belépőjegyeinket is. Nagyon komoly a rendszer, mert a belépőjegyed sorszámához hozzápárosítják az ujjlenyomatodat is (csak azt, nevet, ilyesmit nem kérnek), így azzal a jeggyel amit kapsz, csak te tudsz bemenni.

A bejáratnál minden családot lefotóznak egy fehér elefánt szobra előtt, és a fotót hazamenetelkor meg lehet vásárolni. "Okos" Viki elbújt és nem látszik a fotón, de persze ezt már csak akkor vettük észre, amikor a kész képet a kezünkbe nyomták... Ennek ellenére azért megvettük, mégiscsak egy emlék, még ha ez a tökagyú lány így át is vert minket :-)

Fotózkodás után ledobtuk a cuccainkat és irány a csúszdák.

Hát igazság szerint felsorolni is alig tudom, hányféle van. Tavaly teljesen készek voltunk Miamiban, hogy milyen király a vízividámpark, de ez most még azt is überelte. Egyrészt a rengeteg féle csúszda miatt, másrészt meg mert itt annyira gyönyörű a növényzet is, hogy csak néztünk. Rengeteg féle virágzó fa és bokor van, ami isteni illatot eredményez a pakban, és hát nem utolsó sorban irtó szépen is néz ki.

A hagyományos csúszdákon meg lusta-folyón felül itt is van olyan, ami Miamiban volt (amikor egy 90 fokban elforgatott hagymába csúszol bele egy négy személyes gumiban - én nem vagyok egy csúszdánsikítozós fajta, de ezeken azért én is erősen "sírtam" anyukám után :-)), csak itt Dragon, azaz Sárkány, illetve Vulcano, azaz Vulkán néven fut. Igen, itt két ilyen spéci csúszda van.

Aztán a másik különlegesség egy rohadt magas csúszda, ami az elején úgy 75 fokban jön le (majdhogynem szabadesés feeling), aztán egy majdnem vízszintes cső lesz belőle, amely cső keresztül megy egy tegervizes akváriumon, amiben dajkacápák, tigriscápák és egyéb cuki kis jószágok vannak, majd belemegy az érkezőmedencébe. Ezen a csúszdán csak Viki és Rita mentek le, mert ezen csupasz testtel kell lecsúszni, mi pedig azt nem vállaltuk, mert láttuk, hogy nem tökéletesek az illesztések a csúszdában így féltünk, hogy felsebesíti a hátunkats (elég brutál tempóban jönnek ott lefele az emberek). Én örülök is neki, hogy nem jöttem le rajta, azért Viki nem egy félős fajta, de ő is "sokkot kapott" a csúszástól :-)

Aztán amit még más vízividámparkban nem láttam: ki van alakítva egy fehér homokos kis strand rész, ahonnan egy jó nagy medencébe lehet bemenni. Ahogy mész befele, teljesen olyan, mint amikor egy homokos tengerpartról mész be a tengerbe, bár a víz maga édesvíz. Rohadt nagy a medence, és a túlpartja tele van pálmafákkal, szóval gyönyörűen néz ki. De a lényeg: ez valójában egy hullámmedence, amely 3 méteres (!) hullámokat szabadít a benne tartózkodók nyakába, minden órában 40 percen keresztül. Baromi nagy feeling :-) Olyan erővel jönnek a hullámok, mint ha tényleg tengerben vagy inkább óceánban fürdenél.

Miután minden érdekesebb csúszdát végigjártunk, hazajöttünk. Olyan szinten vagyunk elfáradva, hogy még a mozgás is nehezünkre esik. Meg is állapítottuk Biyadhoo-val, ogy öregszünk, nem bírjuk mi már ezt a strapát :-)

Mindenesetre felejthetetlen nap volt, nagyon örülök neki, hogy elmentünk!


Read More

További bejegyzések