Rájöttem, hogy nem szabad olyat írnom itt a blogban, hogy "mostantól kezdve már nem is megyünk máshová, csak ide", mert valami végül mindig megváltozik, és mégiscsak máshol kötünk ki a következő utazás alkalmával :)

Most úgy fest, hogy a Maldív-szigeteket letaszította a trónról Egyiptom, pontosabban a Vörös-tenger. Idén másodjára voltunk most Egyiptomban, és megyünk még majd októberben és márciusban is, mert itt a legszebb a víz alatti világ a Magyarországról vállalható idő alatt elérhető helyek közül.

Ez alkalommal hármasban utaztunk, anyukámat is belelkesítettük, hogy tartson velünk (sokat mondjuk nem kellett győzködni :D). Volt egy kis keveredés, mert eredetileg szeptemberben mentünk volna, de végül arra az időpontra törölték a charter gépet, így átfoglaltuk az egészet augusztus 20-i indulásra. Hurghadától nem messze, Soma Bayen voltunk, egy Sheraton szállodában. Alapvetően azért ezt a szállodát választottuk, mert ehhez van legközelebb a búvárközpont, de azért sejtettük, hogy magával a szállodával se nyúlhatunk nagyon mellé, egy Sheraton azért Egyiptomban is Sheraton :) 

Rögtön megérkezés után tudtuk, hogy valóban nem nyúltunk mellé. Korán reggel érkezett a gépünk, és valamikor 8 óra után már a hotelben voltunk. A szobáink még nem voltak készen, de rögtön mondta a recepciós, hogy máris intézkedik, hogy ne csak délután 2 után foglalhassuk el, ami a hivatalos időpont lenne, illetve, hogy egymás melletti két szobát kapjunk. Így is történt, alig másfél óra múlva már jött is széles mosollyal az arcán, hogy készen vannak a szobák, mehetünk.  Nagyon szuper szobákat kaptunk, amik ráadásul belülről összenyithatóak voltak, így könnyebb volt átmenni egymáshoz, ha szerettünk volna valamit.  Mutatom is, milyen szépen volt berendezve, és milyen szuper kilátásunk volt.

 Minden napra készített nekünk meglepetést a takarító fiú, ilyen szépséges törölközőfigurák formájában:

 Rögtön megérkezés után, amíg vártunk a szobánkra, elmentünk a búvárbázisra, megbeszélni a merüléseket. Elintéztük az adminisztrációt, és délután már mentünk is check dive-ra. Ez a legelső merülés, amit muszáj vezetővel csinálni, de utána már szabadon mehettünk bármikor, amikor kedvünk volt. De erről majd később :)

Miután elfoglaltuk a szobát és kicsomagoltunk, lementünk fürdeni egyet, meg már közeledett az ebédidő is. A medencetér is nagyon jól nézett ki, az egyetlen, amit hiányoltam, az a növényzet volt. Mivel egyetlen árva növény se volt a medence környékén, így az amúgy is nagy forróság még melegebbnek érződött. Nagy gondot persze nem okozott ez se, mert szinte ki se jöttünk a vízből, csak amikor megszomjaztunk :)

 Az egész resort nagyon szépen nézett ki egyébként, voltak gyönyörű kertek, illetve belül a szálloda is nagyon igényesen volt kialakítva. Az pedig különösen tetszett, hogy nem olyan őrült módon hűtöttek, mint pl. Dubaiban, ahol amikor kimentünk az utcára egy jégveremmé hűtött épületből, azonnal bepárásodott a szemüvegem :D

 

 A búvárkodáson kívül csak a szokásos dolgokkal töltöttük az időt: pancsolás, pihenés, olvasás, kulináris élvezeteknek való hódolás :) Anyukámat öröm volt nézni, úgy tobzódott a svédasztalos étkezéseknél :D Alacsony, vékony, de nagyon szereti a finomságokat, így aztán ő is mindent IS meg akart kóstolni. Amit tökéletesen megértettem, mert elképesztő finom ételek voltak. Vacsoránál mindig volt valami különlegesség, egyik este például rengeteg féle sushi volt, egy másik napon Wellington bélszín, de volt, amikor bárányt illetve kacsát sütöttek. Minden étkezésnél mindenki megtalálhatta a neki való ételeket, a rengeteg zöldség, hús, tészta, leves, frissen sültek édességek, joghurtok, gyümölcsök között. És ami a legfontosabb: most se átkozott meg minket a fáraó, vagyis nem lett senkinek semmilyen gyomorproblémája. Úgy tűnik, tényleg komolyan kezdi venni Egyiptom, hogy a hotelekben minden ételhez, italhoz szűrt vizet használjanak.

No és akkor nézzük, hogy milyen szuper, igazi búvárparadicsom van itt Soma Bayen :) 

Maga a búvárbázis is nagyon igényes, tiszta, rendezett, és mindenki elképesztő kedves.

Első nap, mikor visszajöttünk a check dive-ról, kérdezték, hogy másnap mikor tervezünk menni, mondtuk, hogy 9 óra körül. Mire odaértünk, már mindkettőnknek össze volt rakva a felszerelése, elő volt minden készítve, csak fel kellett venni a búvárruhát és fel kellett ülni a kis buggy-ra, amivel kiviszik az embereket egy nagyon hosszú stég végére, ahonnan be lehet menni a vízbe. Merülés után pedig, amit meglátják, hogy mászol ki a vízből, már jönnek is oda, elveszik az uszonyodat, maszkodat, leveszik a hátadról a palackot, majd megint felültetnek a buggy-ra és visznek vissza a bázisra. Ahol szintén nem nagyon engedik, hogy hozzányúlj a felszerelésedhez, ők elmossák, elpakolják, felakasztják, szóval elképesztően segítőkészek. Minden egyes merülésnél így volt, megmondtuk, mikor megyünk, és ők mindent előkészítettek. Valószínűleg így a hatékony, mert amúgy igen sok búvár volt ott mindig, szóval lehet, hogy tömegjelenetek alakulnának ki, ha mindenki magának, szép kényelmesen szerelné össze a palackját és mosná el a holmiját. Az utolsó merülés után egyébként még nagyobb alapossággal mossák el az egész felszerelést, amit így csak meg kell szárítani, és már lehet is elpakolni a bőröndbe. Mi azért szeretjük a tengeri merülések végeztével magunknak még egyszer elmosni a cuccunkat, de amúgy nem lenne muszáj, mert tényleg tökéletesen gondoskodnak ról a bázison is.

Most pedig álljon itt néhány kép a házizátonyról. Ahol egyébként iszonyatosan élveztünk minden egyes merülést, mert szuper látótávolság volt, ragyogó napsütés, és enyhe volt az áramlás is.

Az utolsó napon úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy félnapos, hajós merülésre, hogy lássunk másik merülőhelyet is, ne csak a házizátonyt. Ezt is nagyon jól megszervezték, kb. három-négy óra alatt megvolt az egész, buszozással, hajózással, merüléssel együtt. 

Egy gyönyörű szép korallzátonyt úsztunk körbe, ezúttal szintén vezetővel.  Nem mindig szeretünk amúgy vezetővel merülni, mert sokan vannak, akik nagyon gyorsan úsznak, nehéz tartani velük a tempót, különösen, ha az ember szeretne valamit hosszabban is szemügyre venni. A mostani vezetőnk  (meg egyébként az is, aki a check dive-ot tartotta) nagyon jól úszott, a teljes csapat jól tudta követni, így ez is egy szuper merülés volt.

Ez volt az első alkalom, hogy tengerben merültem, azóta, hogy Biyadhoo és az oktatónk unszolására hajlandó voltam lecserélni a mellényemet és az uszonyomat is :) Az, hogy ez milyen nagyszerű ötlet volt, már az Aquaworldben kiderült, illetve Feketenyéken, amikor a divemaster vizsgámat csináltam. Klasszisokkal jobban tudok úszni, és ez sokat lendített a magabiztosságomon is. Nagyon jót tett ez a tíz merülés számomra, már szinte tökéletesen megtanultam, hogy hogyan kell ezzel a mellénnyel bánni, és amitől a legboldogabb vagyok, az az, hogy Biyadhoo is azt mondta, hogy rengeteget fejlődtem ebben az egy hétben, és nagyon büszke rám :D És egyébként én is büszke vagyok magamra, mert ahonnan én indultam, onnan egy kisebb fajta csoda (pontosabban rengeteg tanulás és gyakorlás) kellett ahhoz, hogy megszerezzem a fekete kártyát :) De most már mindkettőnkek megvan, és innen kezdve ki tudja, merre visz majd minket az élet :) Most például októberben vissza Shagrára, ami szintén egy nagy kedvencünk lett.

Sajnos túl gyorsan eltelt ez az egy hét, hamar haza kellett jönni :( Nagyon szuper, aktív nyaralás volt, de már kb. másnap hiányzott a búvárkodás. Hiába na, totálisan függők lettünk mindketten :D