Az idei évünket már rendesen kimaxoltuk, ami a szabadságot illeti, ezért aztán úgy volt, hogy októberig nem is utazunk sehová. Igenám, de jött ugye a zárás, ami ért egy plusz csúszónapot, meg a  karácsonyi szabimból beáldoztam még egy napot, és így múlt héten péntektől hétfőig végül el tudtunk menni egy jó kis hosszú hétvégére Riminibe, kedvenc kis hotelünkbe, a Due Mari-ba. A repülőjegyet valami 2-3 héttel indulás előtt vettük, ami egyáltalán nem jellemző ránk, de hát ez most így sikerült :) 

Különösebb terveink a hétvégére nézve nem voltak, csak az, hogy pihenünk, lazítunk, pancsolunk a fűtött (!) medencénkben, és én búvárfeladatokat gyakorolok, konkrétan a maszk nélküli úszást, orrbefogás nélkül :) 

A repülőút nagyon gyorsan eltelt, alig egy óra volt, aztán egy negyedórás séta után már a szállásunkon is voltunk. Gyorsan ledobáltuk a holmijainkat és mivel még csak délután 4 óra körül volt, és pokoli meleg, így leszaladtunk pancsolni egyet. Éppen animáció volt a medencénél, és volt valami labdadobálós játék, amiben általam teljesen ismeretlen oknál fogva én nyertem :D Szemüveg nélkül különösen rossz vagyok az olyan feladatokban, amikor el kell találni valamit, de úgy néz ki, mások még rosszabbak voltak ez alkalommal :D :D A nyereményem egy ingyen koktél volt, és én ezt a szépséget választottam:

Eredeti tervünket valóra is váltottuk, a hétvége során nagyjából ki se jöttünk a medencéből :) Iszonyatos meleg volt végig, szóval máshogyan nem is lett volna elviselhető.

Reggelente különösen szuper volt, mert mi korán keltünk, nyitásra már lent voltunk reggelizni, és fél 9 körül már kint voltunk a medencénél. Ilyenkor még nem volt ott senki rajtunk kívül, így ilyenkor éreztük a legjobban magunkat. Mivel reggel még elviselhető volt a meleg, ilyenkor Cukikacsusz is előmerészkedett egy kis pancsolásra :)

Egyik reggel lesétáltunk a tengerpartra is, de rájöttünk, hogy nem nekünk való. Egyrészt még elég hideg a víz, másrészt többezer napágy és napernyő van lerakva, amelyeket hétvégén nyilván el is foglalnak, az pedig már olyan méretű tömeg, amit mi nem viselünk el. Úgyhogy lőttünk egy gyors szelfit és irány vissza búvárfeladatokat gyakorolni :D

Szombaton nem igazán ment a gyakorlás, akármit csináltam, folyton telement vízzel az orrom, borzalmas volt. Aztán este nekiálltam leírásokat olvasni a neten, hogy hogyan kell ezt a feladatot orröbblítés nélkül végrehajtani, és találtam is egy búvároktatótól egy jótanácsot: szorítsd a nyelvedet a szájpadlásodhoz, és minden gondod megoldódik. Hát, nem állítom, hogy 100%-ig hittem a módszer sikerében, de azért vasárnap kipróbáltam, "ennél rosszabb már úgyse lehet" jelszóval. És láss csodád, valóban minden gondom megoldódott, úgy úszkáltam onnan kezdve, mint a halacska :D Nagyon büszke voltam magamra, Biyadhoo még videót is csinált rólam, amit megmutatott az oktatónknak, aki szintén azt mondta, hogy ügyes vagyok :) Hogy teljes búvárfelszerelésben hogyan ment a feladat az Aquaworld-ben, azt majd a következő bejegyzésben elmesélem :D

Az egész napos gyakorlástól estére kellőképpen elfáradtunk, így jól esett egy finom vacsora a tengerparton. Kedvenc éttermünk, ami a szállodánk mellett volt közvetlenül, sajnos bezárt, de azért így is találtunk kedvünkre való vacsorát minden nap :)

Utolsó este vacsora előtt kiültünk a szállodánk kertjébe egy italra. A pincér nagyon cukin ki is hozta, majd rá 10 percre megjelent egy kis tál mogyoróval meg szendvicsekkel:

Biztosak voltunk benne, hogy ez tévedés, hiszen mi nem kértünk ennivalót, mire ő: nem-nem, ez nem tévedés, az ital mellé jól jön egy kis rágcsa, fogyasszátok egészséggel. Teljesen meg voltunk hatódva. Tényleg csak falatkák, de mindegyik isteni finom, friss volt, biztos, hogy akkor készítette őket, nem valami előrecsomagolt cuccot szedett elő.

A hétvége gyorsan elment szokás szerint, és hétfőn délelőtt már indulni kellett haza. 

Rimini repülőtere nagyon picike, viszont a biztonsági ellenőrzés után a tranzitban van egy ilyen szabadtéri váró, ahol nagyon kellemesen lehet tölteni az időt a gép érkezéséig:

Még a repülőgépet is sikerült lencsevégre kapni, ami hazahozott minket:

Egy szó, mint száz, nagyon jó volt, hogy elmentünk, jólesett ez a kis kikapcsolódás. Így azért könnyebben telik majd az idő októberig, amikor újra utazhatunk, a Vörös-tengerhez, búvárkodni.