Minél többször járunk a Maldívon, annál biztosabb vagyok benne, hogy ez az egyik legcsodásabb hely a világon. Most augusztusban jártunk itt hatodjára, de képtelenek vagyunk megunni, és bármikor boldogan csomagolnánk és mennénk vissza.

Most egy Malahinihez hasonló picike, mezítlábas szigeten, Eriyadu-n voltunk. Qatarral repültünk, ami szokás szerint nagyon szuper volt: kényelmes repülőgép, nagyon kedves személyzet, és tökéletes ellátás.

Malétól mindössze 45 perc hajóútra található Eriyadu. Jó korán megkérkeztünk, már délelőtt 11 körül ott voltunk. A szobánkat csak délután 2-kor foglalhattuk el, de addig is azonnal átöltözhettünk és használhattunk mindent, az all inclusive-unkat is, és ebédet is kaptunk. A tizenkét napunk alatt hódoltunk is a kulináris élvezeteknek rendesen :) Sok indiai étel volt, ami nem feltétlenül a kedvencünk, ezzel együtt mindig találtunk valami finomságot, és esetenként még a curry-s ételek is ízlettek.

De az igazi kedvencek a koktélok voltak, a daiquiri és a hurricane (ez utóbbi fehér rumból, narancs- és ananászléből, valamint gránátalma szörpből áll, és isteni finom), valamint a moonlight (ez pedig maracuja jucie-ból és kólából áll, alkoholmentes). A bár, ahol ezeket a finomságokat kapni lehetett, közvetlenül a medence mellett található, kint az óceánparton. Mivel itt a medencénél a hatalmas fák között kellemes árnyék volt, és allig voltak emberek, így alapvetően itt időztünk, amikor épp nem sznorkeleztünk, vagy pancsoltunk az óceánban.

Itt nem is igazán az evés-ivás foglalt le bennünket, sokkal inkább a környezet. Az elmúlt években a klímaváltozás miatt sajnos nagyon gyorsan pusztulnak a korallok a világ óceánjaiban, itt viszont érdekes módon rengeteg élő korallt láthattunk, ami természetesen a szebbnél szebb halakat, teknősöket, és persze kisebb fajta cápákat is vonzza. Épp ezért nagyon sokat sznorkeleztünk, és gyönyörködtünk a víz alatti világban. Fénykép formájában cápákat tudok Nektek mutatni, őket a bár víz fölé épült teraszáról is lehetett látni és fotózni:

Ebben a szigetben, Malahinihez hasonlóan, az tetszett nagyon, hogy sehol sincs betonút, így gyakorlatilag sosem volt szükség cipőre, csak akkor, amikor esett az eső, de ilyenkor is csak azért, mert vizes lábbal a bárban nagyon csúszik a padló, szakadó esőben pedig ilyen helyen nem nagyon tudod máshol elütni az idődet, mint a bárban, egy finom koktél és egy jó könyv társaságában :) Amikor viszont nem esik, akkor csodálatos a környezet. Az óceán szikrázó napsütésben, és szakadó esőben is gyönyörű:

A sziget kialakítása is fantasztikus: az építkezés során igyekeztek meghagyni a természetet olyannak, ahogyan kialakult, így gyönyörű sűrű a növényzet, ami nekem a gyengém, imádok ilyen helyen sétálni (természetesen mezítláb :)).

Igazi, tökéletes kikapcsolódás volt ez a közel két hét, és szokás szerint nagyon szomorúan indultunk útnak hazafelé. De vigasztal a tudat, hogy hamarosan ismét útra kelünk, hogy hová, az egyelőre még titok :)